Miért van az hogy szinte mindenki jobb mint én? Miért nem vagyok jó soha semmiben?

Annyira jól megragadják a válaszolók a lényeget...Kicsit ki fordítanám a kérdésedet, hogyha nem bánod kedves kérdező :) Miért érzed úgy, hogy szinte mindenképp jobb nálad? Költői kérdés, mert a válasz egyértelmű. Azon sokak közé tartozol, akiknek az önbecsülése a béka feneke alatt van. Ennek több oka is lehet. Esetleg a gyerekkorod miatt, esetleg kamaszkorodban a környezeted miatt lettél ilyen. Viszont van egy jó hírem, ezen lehet változtatni. :) Meg kell tanulnod szeretni magadat elsőnek. Tudom, könnyebb mondani ezt, mint csinálni. Erre a legjobb gyakorlat az, hogyha oda állsz a tükör elé, a szemedbe nézel és a következőt mondod: "Szeretem magam." Ismételgesd. Továbbá ahelyett, hogy negatív gondolatoknak teret engednél, cseréld le ezeket a gondolataidat. Például "nekem csak szakmám van" ---> "van szakmám", "nekem csak érettségim van" ---> "van érettségim". Legyél büszke minden dologra, amit elértél :) Ezzel is növelve az önbecsülésedet. Ha valamivel nem vagy elégedett és többet szeretnél elérni, akkor először fejben kell tisztáznod a dolgokat. Tűzzél ki magadnak új célokat és tegyél értük MINDEN EGYES NAP. Nem kell bele törődnöd a mostani helyzetbe, mert sokkal többre is képes vagy ennél és ezt te is tudod :) Kemény munkával igen is sikeres lehetsz!

Fú, mi nagyon hasonlítunk.

Tudod, a mai világban lehet, hogy sokkal többet érsz egy érettségivel és egy jó szakmával, mint egy szar diplomával. Ráadásul sok leendő diplomást úgy kell átrugdosni a vizsgákon, és a tanároknak kell vért izzadniuk azért, hogy mit tudjanak kérdezni szerencsétlenektől, amin nem hasalnak el (tisztelet a kivételnek, aki komolyan veszi az egyetemi életet). A fóbiákon tud segíteni egy JÓ pszichológus, de legfőképpen te magad. Leveleztem egyszer egy hozzád hasonló mentalitású lánnyal, próbáltam kimozdítani a gödörből, de elsősorban nektek kell nyitnotok mások felé, és megbíznotok másokban, hogy az illető nem akar rosszat nektek. A szociális fóbiát is le lehet győzni, lassan ugyan, de le lehet. Én gyerekkoromban még az utcabeli felnőttek társaságában is kb. megnémultam (pedig egy kis faluban szinte mindenki ismer mindenkit), és bár most sem vagyok nagyon társasági ember, de sokat tudtam változni, mert az élet rákényszerített. A fehér bőrről meg csak annyit, hogy a múltkor nálunk az újságban a nap lánya rovatban egy hófehér bőrű, szőke lány volt látható, és csak annyit tudtam rá mondani, hogy "ejha", mert tényleg szépnek találtam. Egyébként én sem nagyon barnulok le a napon, ha órák hosszat lennék kint, akkor is csak megégnék. Nyilván nehéz kilábalni a mélypontról, de próbáld értékelni azt, amid van, bízni másokban, és elkezdeni felfelé kapaszkodni.

Elhiszem, hogy ápolónőként nem könnyű, de általában véve nincsenek megfizetve a dolgozók Magyarországon. Arra nem gondoltál, hogy időnként vállalj egy kis maszekot, mondjuk kijárni házhoz, beteggondozás, valami, ami pénzt hozhatna a konyhára. Esetleg tanulhatnál valami más szakmát is, vagy valami orvosi egyetemen diplomát szereznél, közösségben is lennél egyúttal, az önbizalmad is nőhetne. Ha nem nyitsz mások felé, nem ismerkedsz, más nem fogja tudni ezt megtenni helyetted, és semmi nem fog javulni, csak romlani.

Kinek mi teszik, egyébként senkin nem azt mondta, hogy a barna bőr szebb de ez nem is erre irányult a kérdésed.