Ördögi kör, hogyan lehet ebből kilépni?

22 éves vagyok és sosem volt még kapcsolatom, leszámítva a futó kalandokat(1-2, szóval nem vagyok k****, meg már elkeseredésemben azzal próbáltam növelni az önbizalmam, hogy legalább egy éjszakára kellek valakinek). 14-15 éves koromban kezdődött az egész, amikor megtetszettek srácok de simán lepattintottak, emiatt elkezdődött bennem egy olyan senkinek sem vagyok elég jó érzés. Aztán ahogy múltak az évek sem lett jobb, mert ha valaki közeledni próbált felém nagyon gátlásos lettem, egyre többször kaptam meg a fura jelzőt, ha mondtam valamit mindig leugattak, hogy hogy mondhatok ilyet, ezért már viccelődni se szoktam, sőt néha a véleményemet is megtartom, amitől még furább lettem, még kevésbé beszédes, még inkább szégyenlős. Ha mégis összejönne valami, azon kattog az agyam, hogy nem vagyok elég jó, amitől valóban nem leszek elég jó, és megint megkapom hogy fura vagyok stb, amitől ez egy még rosszabb szintre süllyed, szóval értitek. Emiatt már nem csak gátlásos, de borzasztóan önbizalomhiányos is vagyok, mert nem kapok pozitív visszajelzést. Nem azt mondom valóban elég válogatós vagyok, de azért előfordul, hogy olyan srác közeledik aki tetszik, de amiért ilyen lettem, sosem lesz belőle semmi, és már annyira feszélyez ez az egész, hogy már előre félek ha találkozom valakivel, egyáltalán nem lesz semmi közös témánk, unalmas leszek, mert már az szoktam lenni, és nem hiszem hogy így születtem, csak az hogy sosem ért pozitív megerősítés, mindig csak a negatív ilyenné tett. Ez biztos látszik a kisugárzásomon is, mert alapvetően nincs baj a külsőmmel, sőt átlagon felülinek mondanám magam, elegánsan csinosan öltözködöm, a tánc miatt a tartásom is szép, mégis egyre kevesebben nyitnak felém. Egyébként okos is vagyok, és az értékrendem is a helyén van, egyedüli hogy kissé talán felszínes vagyok, de ki az aki olyannal van együtt akinek nem tetszik a külseje. De mint mondtam ez nem is probléma mert azért akadnak srácok akik tetszenek és közelednek, csak egyre hamarabb elcseszem az egészet. Nyilván én sem keresném olyan társaságát, aki unalmas, szóval annyira szeretnék kitörni ebből, de tanácstalan vagyok hogy lehetne. Ötletek? Gondolkodtam már azon, hogy pszichológushoz megyek, de nem úszkálok a pénzben, pláne egyetemistaként és így nem szívesen költök erre, persze ha nincs más megoldás kénytelen leszek. Egyébként mostanában motivációs videókat is szoktam nézni hátha segít kicsit megváltoztatni, de egyelőre nem látom hasznát. Eléggé el vagyok keseredve :(