Másoknak is nehéz 30 felett ismerkedni?

csak pár hsz-t olvastam el.

érdekes, hogy (mindegy, hogy férfi vagy nő írja ki a kérdést), a kérdező egyoldalú, betokosodott álláspontjával szemben alkotó, más elképzelést felvillantó válaszok születnek.

kérdező, a támadásaid miatt azt hittem, férfi vagy. még kevésbé szívesen vettem észre, hogy a megkeseredett férfiak által elképzelt klisét képviseled.

hogy a férfiak hulljanak az öledbe, és felháborító, ha nem ez történik.

30 feletti nő vagyok, és egy rossz kapcsolat után elhatároztam, hogy nyitottan állok minden olyan ismerkedési formához, amitől félni szokás, ami iránt gyanakodni szokás.

bejelentkeztem rapidrandira. találkoztam férfiakkal társkereső oldalról. egyedül beiratkoztam tánctanfolyamra. még vakrandin is voltam, amit egy rokonom hozott össze.

lett valakim azóta, ezekből kifolyólag, mégis teljesen véletlenül. az egyik láncszem belekapcsolódott a következőbe, és így tovább...

ha nem tettem volna valamit magamért, szerintem nem lenne most mellettem. ez a lelkiállapot, hogy nem hagyom annyiban és nem temetkezek az önsajnálatba, tartást ad. vakon "próbálkoztam" összevissza, természetesen nem csak azért, hogy legyen valakim. hanem hogy új élményekre tegyek szert. persze, hogy ő is másképp nézett rám kivirulva, csinosan, mintha csak annyi lett volna a mondanivalóm, hogy az összes férfi szemét, felszínes, és nem értékelik a jót.

szóval a kérdésedre, nyilván, a lehetőségek változnak, mert nem jársz már nagylétszámú suliba, a szüleid nem fizetnek be random táborokba vagy íratnak be csoportos különórákra.

annyi az új, hogy neked kell megismerned sok és sokfajta embert, ha nem elégszel meg azzal a munkatársaddal vagy gyerekkori ismerősöddel, a szomszédoddal, akit érdekelnél. szomorú lehet, mert nem ülhetsz a seggeden. és vidám dolog, mert tehetsz valamit azért, hogy igazán érdekes embereket ismerj meg.