Szingli nők, nem szoktatok félni, mikor este egyedül sétáltok az utcán?

Nem értem miért csak a szingli nőknek kéne félniük, akiknek van párjuk ugyanúgy sétálhatnak egyedül, nincsenek összenőve. Sőt, a férfiakat is kirabolhatják, beléjük köthetnek, megerőszakolhatják... Csak erről nem szokás olyan nagy hangon beszélni, mint a nőkről.

Mindenkinek oda kell figyelni, nem járni olyan helyen/utcákban/környéken, ahol fokozottan fönnáll a veszély, hogy kétes alakokba futsz. Viszont azt se csinálhatod, hogy bezárkózol a lakásba, és sötétedés után ki se lépsz az utcára...

Mikor kapcsolatban voltam, akkor sem vártam el, hogy esténként mindig kísérgessen a párom, bár ahogy a kelenföldi vasútállomástól sétáltam haza este, akkor szerettem, ha kijön elém (az a környék egy kicsit gázos tud lenni), de én is úgy gondolom, ha szingli valaki, ha nem, egyedül is legyen nála valami, vagy legyen egy technikája, és figyeljen oda a környezetére. Én amúgy paprikaspray-vel járkálok szinte mindenhova, nem csak pesten, hanem vidéken is. Szóval nem egyedülálló nőként nehéz ez, hanem simán nőként, lányként.

Sajnos egyszer hátulról egy idősebb ember próbálkozott nálam még fiatalabb koromban az utcán, velem volt egy barátnőm és gyorsan otthagytuk, nem követett. Beszólogatásból volt több is, azokat jobban lehet szerintem kezelni, annak ellenére, hogy ugyanúgy nehéz függetleníteni magunkat tőle és nem szégyenérzettel kijönni a helyzetből.

Hallottam, hogy hetekig volt egy szatír az egyik eltés egyetemi épület előtt, nem tudott vele a rendőrség sem mit kezdeni, barátnőm mesélte, hogy esténként gyomorgörccsel jött ki óráról mindennap. Volt, akit az egyetemtől kergetett egészen a metróig le, és volt, aki inkább az egyetemre futott vissza. Meg olyan is, akit megpofozott ez a férfi, és a rendőrség még ezzel sem tudott mit kezdeni.

Én nem akarok félve járkálni se este, se nappal, imádok éjszaka sétálni, de egyedül már nem vágok neki 9-10 után. Nagyobb hangot kellene ezeknek az eseteknek kapnia, muszáj lenne, hogy elinduljon valami változás.

Nem szingli vagyok, hanem évek óta házas. Mégis kénytelen vagyok néha este egyedül hazamenni, ha csak nem akarok délutános után a munkahelyemen aludni. A férjem egy szakban dolgozik, ő ilyenkor a gyerekekre vigyáz. Le is tépném a fejét, ha őket otthon hagyja egyedül, hogy engem kisérgessen.

Ha van ismerős kolléga (akár férfi, akár nő), akkor együtt megyünk ki a vonathoz. De nincs mindig. Ilyenkor egyedül mászkálok este. És volt olyan, hogy rámszállt egy pasi. Meg tudtam védeni magam, pedig nem vagyok nagydarab. Ilyen helyzetben a határozott fellépés, ha látja, hogy nem ijedtél meg, az sokkal többet ér, mint a testalkat.

A nők nem azért nem jönnek össze vékony pasikkal, mert ha szembejön 4 gorilla, akkor nem tudja megvédeni. Ha ez fontos szempont lenne, akkor kis mitugrász buckalakók lennének a népszerűek, akik egyszerűen hasba szúrják, aki a csajukra ránéz.

Férfiként annyit fűznék hozzá,hogy éjszaka is van mikor egyedül látok nőket sétálni eléggé ittas állapotban is némelyik.Nos őket aztán végképp könnyű "bántani",meg a pici nőkre is azért elég könnyen rászállnak sajnos.

De a mai emancipált társadalomban aztán végképp nem lehet sokszor segíteni sem a nőkön.

Értem ezalatt,hogy éjszaka hazafelé ha vannak velünk csajok is,mindig felajánlom,hogy legalább egy darabon elmegyek velük szívesen,vagy akár hazáig is elkísérem ha kell.És akkor mi a válasz: "ááá,nem kell,köszi."

Az nem baj,hogy nem félnek alapvetően,de én szívesen tenném ezt,mint egy kedves gesztus,semmi több.