Volt már olyan veletek, hogy amikor pont feladtátok volna, akkor ismertétek meg a számotokra tökéletes párt?

Feladtam. Aztán ugyanúgy nem történt semmi, én meg a depressziómba burkolózva éltem tovább az életem. Aztán hirtelen megint megjött az életkedvem és megint elkezdtem próbálkozni. Újabb kudarcsorozat kezdődött.

Feladtam. Aztán ugyanúgy nem történt semmi, én meg a depressziómba burkolózva éltem tovább az életem. Aztán hirtelen megint megjött az életkedvem és megint elkezdtem próbálkozni. Újabb kudarcsorozat kezdődött.

Feladtam. ...

Ez a ciklus nagyjából évente újraindul. A különbség annyi, hogy most a nagyjából ötödik ilyen kör után már a depresszióm olyan mély, hogy megfogadtam, ha év végéig sem lesz senkim (24 évesen), akkor benevezek a Kill Yourself Challenge-re, mert ennek így már semmi értelme.

Nem szabad állandóan ezen agyalni, parázni mi lesz.

Csak nyitott szemmel kell járni, az adódó ismerkedési helyzeteket kihasználni, és bízni a sikerben.

Azzal, hogy az ember megzuhan a kudarcoktól, tuti nem lesz jobb, és még a jövőjét is megpecsételi így.

Egy kiegyensúlyozott ember bevonza a boldogságot, nyugi ;-)

N 29

#15-ös: az utolsó mondatodig mindennel egyetértek :)

Csak valahogy ez a bevonzás nem akar működni, ezt a szókapcsolatot mindig nőktől hallom, lehet, hogy csak a nők őrangyala mágneses :)

F

Maximum a rézfszú bagolyt tudnám bevonzani. :D

Ha egy férfi feladja a párkeresést akkor nem fog az ölébe hullani, de szerintem nőknél sem bár ott nehezen tudom elhinni, hogy ne szólítanák le néha-néha.

Már majdnem 10 éve feladtam és semmi.

11-es!

Téged elkapott a Punxsutawney mormota? :)

Hagyd a f...ba azt a cselendzset, nők miatt semmi értelme ilyen marhaságra benevezni. (meg úgy egyébként semmi miatt)

37 F