Hogy lehet felülemelkedni a félelmen, hogy nem találok soha párt és egyedül maradok?

Mitől félsz? Élni kell az életet, rendezgetni a dolgaidat.

Én azt teszem, nem picsogok. Ajánlom neked is!

Nekem van egy olyan barátnőm, aki szép, ad magára, sminkel, ad a frizurájára, eljár, bulizik, új emberek közé is eljár. Ugyan rettentő nehéz az élete, de igyekszik mosolygós lenni, kedves, mindenki szerint jó a kisugárzása.

Mégsincs senkije.

Nekem sincs senkim, de sajnos csodabogár vagyok. Fura heppekkel, fura érdeklődésekkel, sok dologban régimódi gondolkozással, a hagyományos családmodell álmával... (volt már kapcsolatom, nem is olyan rövid, de azelőtt csak flörtök, azóta pl. családi okokból még annyi se).

Na mindegy...

Szerintem a félelem normális. Aki mondjuk 25 évesen nem fél, hogy nem is lesz jó párkapcsolata / házassága, az nem is akarja igazán.

Nem értem ezt a divatos hurráoptimista hozzáállást: ne sajnáld magad, se sírj, ne legyél szomorú, hanem lépj túl rajta. Az ember érző lény, és nemcsak az öröm, boldogság, nevetés létezik, hanem a félelem, az önsajnálat, a sírás is.

Egyébként amit tudunk tenni, hogy érdeklődési körünknek megfelelő helyekre járunk el illetve megpróbáljuk megszeretni magunkat, magabiztosabb kisugárzásra szert tenni. Nekem az a párkapcsolat 2 éve úgy jött össze (sokkal pozitívabb élethelyzetben, körülmények között voltam és igyekeztem önbizalomra szert tenni).

25/L