Genetikailag hulladék pasiként távolságot tartok a nőktől. Ezzel hosszútávon meg tudom óvni az önbecsülésemet vagy totál roncs leszek?

Ha levetkőznéd ezeket az idióta mondvacsinált komplexusokat, akkor nyilván nem lennél ennyire sikertelen. Nem az okos jut ki a partra, hanem aki úszik. Ez kicsit olyan nekem, mintha azt mondanád, hogy "baromi tehetségtelen vagyok a zongorázáshoz, sosem sikerülne. Mondjuk még sosem próbáltam".

A másik dolog pedig, hogy az önbecsülés egy belső dolog, nem külső dolgokból származik. Ha úgy gondolsz magadra, mint genetikai hulladékra, akkor az egész kisugárzásod ezt fogja tükrözni, ami baromi taszító. Nem a külsőd a probléma, hanem a hozzáállásod. Saját magadnak csinálsz hátrányt ezzel a gondolkodással. Az vagy, amit gondolsz magadról. Ha nem próbálkozol, akkor örökre sikertelen leszel. Ha nem vagy hajlandó változtatni, akkor meg tedd meg légyszives, hogy nem panaszkodsz. Aki panaszkodik, de nem változtat annak nem fáj eléggé.

Neked már semmid sincs amit elveszthetnél.

Tegyük fel hogy elutasítanak vagy ne adj isten spontán lehánynak nők az utcán mert olyan undorítóan elfajzott fejed van. Ebben az esetben csak megerősítést kapsz abban, amit eddig is hittél magadról. Ez nem okoz depressziót és az énképed sem roncsolódna. Hiszen semmi olyan nem történik amit ne vártál volna. Viszont előfordulhat hogy valaki megsajnál. Annyiféle fétis és szexuális aberráció van a mai világunkban hogy lehet sikerül kifognod egy ilyet.

Én valahogy úgy voltam mint te annyi különbséggel, hogy nem adtam fel a reményt. Plusz elegem volt az addigi életemből, ezért elegánsan kiradíroztam mindent, újjáépítettem önmagam az alapoktól. Elköltöztem egy másik városba, és tiszta lapot adtam magamnak, az életnek. Hihetetlenül felszabadító érzés volt ebbe a folyamatba belekezdeni, amikor tudod, hogy bármivé fejlődhetsz, nincs előítélet, nincsenek olyanok akik ismernek és leszólnak/beszólnak, elveszik a kedved attól, hogy ujjat próbálj ki.

A párkapcsolatok terén én is gázban voltam. Legközelebb a másik nemmel az osztálytársaimmal álltam kapcsolatban. És ez elég szánalmas volt! Szóval én első lépésként barátokat próbáltam meg szerezni a másik nemből (azt amúgy is gyűjtöttem, mivel újra kellett építenem az életem), szóval nem féltem odamenni, mondvacsinált indokkal, vagy ha lehetőség adódott akkor kontaktust teremteni. Sokkal simábban ment vártam.

Ennek a folyamatnak az elején ismertem meg a párom is. Persze nem jöttem be neki, de én felajánlottam a barátságot és azt örömmel elfogadta. Aztán ahogy egyre jobban megismertük a másikat úgy szerettünk bele a másikba. Egy nap arra eszméltem, hogy még a visszataszító tulajdonságait is szexinek találom.

Mivel ez kölcsönös volt, így elkezdtünk végül járni. Én pedig vígan folytattam tovább a tervem, hogy más ember leszek, mert ott nem állt meg minden, hogy társam lett.

Hogy tudsz magadról így beszélni? Ahogy valaki írta is, önbecsülésed semmi, így nincs mit megóvni. Inkább az utóbb helyzet fog bekövetkezni, totál roncs leszel.

Jó hír, hogy az ember önmagával szemben ezerszer kritikusabb, mint mások. Valószínűleg fele olyan rosszul sem nézel ki, mint ahogyan te látod magad. Küldj képet ha gondolod, és megmondom, mit gondolok :)

Ezt az önsanyargatást felejtsd el, különben sosem leszel boldog!

Te is az akarsz lenni, ahogy mindenki más, nem?

Túlságosan lenézed magadat, pedig inkább csak túldramatizálod a helyzetedet!

Mindenki tetszik valakinek, csak jó időben, jó helyen kell lenni!

Én régebben ugyanígy álltam magamhoz. Sajnos ez egy ilyen 22-es csapdája, mert minimálisan sem törekszel arra, hogy kibillentsed magadat a mostani helyzetedből, akkor ott fogsz dagonyázni életed végégig, rosszabb esetben addig eszkalálódhat a dolog, hogy kárt fogsz okozni magadnak/másoknak. Miért 22-es csapdája? Mert ha minimálisan törekednél arra, hogy kommunikálj másokkal, akkor legalább a gondolataid ilyen irányban "kikapcsolnának" kicsit és azon vennéd észre magad, hogy jééé tök jót tudtunk beszélgetni. Mégsem annyira vészes a helyzet? stb. (Saját példa!) Nekem mondjuk annyi helyzeti előnyöm van/volt, hogy én szeretek beszélgetni emberekkel, csak a külsőmmel nem vagyok/voltam megelégedve. :) De mára már elfogadtam magamat, ahogy vagyok, tükörbe merek nézni, stb. :)

A kezdő lépéseket neked kell megtenned, szikrányit nyiss kifelé!

Hajrá! :)