A nők miért vannak mindig felháborodva, amikor a férfiak felhozzák, hogy a cselekedeteikben nincs logika és ráció?

Kicsim, ez nem nemfüggő. Én nőként a ti szánalmas bizonytalankodásotokat nem bírom tolerálni, és egyenesen rosszul vagyok attól a hisztitől, amit egy pïnáért le tudtok rendezni a kicsit sem átlátszó taktikázásotokkal, meg a farkatok után cssapongással. Mikor még első randin meg azelőtt annyira megy a "komoly férfi vagyok", aztán hopp, hirtelen ha a 4-5. körül nem megy át a csaj, már nem vagyok biztos az érzelmeimben, meg lehet, nem akarok barátnőt. Jaj, meg mikor 2 centi falloszkülönbségen vergődtök, meg azon, hogy ha egy tízessel többet keresnétek, kellenétek a nőknek... Annyira agyatlanok tudtok ti is egész nyugodtan lenni, mint néhány nő. Sőt...

Személy szerint nem azért várok magam mellé határozott férfit, mert nem tudok elbánni az életemmel egyedül, és minden ingatag körülöttem férfi nélkül. Nagyon is tudok irányítani, és akár parancsolni is, de nem erre vágyom egy kapcsolatban. Unalmasnak és erőtlennek tartom azt a férfit, aki mellett nekem kell döntenem mindenről a randihelyszíntől kezdve az érzelmeiig mindenről, mert normálisan működni sem képes. Nyilván nem fogok balfäszkodni, ha ő nem képes magát elhatározni, és döntök én. Viszont ez a pillanat a legkiábrándítóbb. Ilyenkor azt érzem, hogy az illető csak hátráltat és semmi izgalmasat és újat nem ad az életembe, csak vezetem, mint valami ebet.

Amúgy köszönöm, eddig minden döntésemet meg tudtam indokolni, és következetesen tettem dolgokat. Más kérdés, hogy a ti gyomrotok a mi indoklásunkbóp mit vesz be. Nekem elég indok a következő randi lemondására az, hogy nincs meg a kémia. És ha kifejteném, az csak sértő lenne. Nektek ez nem logikus. Nekem elég logikus, hogy nem nyitom szét a lábam idegen férfinek, nektek ez sem logikus, mert jaj, a szexet a nők is élvezik. Hát apukám amit ti műveltek egy ilyen érzelemmentes aktus alatt, az minden, csak nem szex. De még társasjátéknak is szar, abban legalább van igyekezet. Nincs sok tapasztalatom, de ennyi és a hallottak alapján el tudom dönteni, kivel mikor akarok szexelni, és az nem azért van, mert "tesztelem", hanem mert nem akarom. De nektek ez nem logikus és hisztiztek a pïnáért továbbra is, mintha nem értenétek magyarul. Ez csak két példa a sok közül.

párkapcsolatokban nem sok értelme van ezt felhozni. férfiak ugyanúgy siránkoznak itt, hogy mondjuk a barátnője nem fizet rezsit, elszedi minden pénzét, mit csináljon, szereti és ehhez hasonlók. párkapcsolatban mindenki elsősorban az érzelmeire hallgat.

a következetességről meg annyit, hogy apám pl kényezteti a kutyáját, mindent megtesz neki, hagyta hogy a fejére nőjön, aztán panaszkodik rá, hogy milyen pofátlanul viselkedik, hogy a kutya irányítja őt. nagyon következetesen nevelte ugye.

vagy a barátom azt mondja, hogy kissé hercegnő vagyok, de továbbra is megcsinálja azokat a dolgokat, amiket én mondjuk kényességből nem akarok. ez is igazán következetes viselkedés.

szóval inkább alkalmakként következetesek a férfiak. de ez a nőkre is igaz.

a mai világban sokan gondolják értékesebbnek a racionalitást, a materialitást és ehhez hasonlóakat, mert egy nagyon gyorsan fejlődő világban élünk, hihetetlen a technológiai fejlődés. és ilyenkor jönnek az olyan férfiak, mint te, aki csak azért, mert férfi, automatikusan piedesztálra emeli magát, mert hogy ezeket férfiak érik el, ebből valahogy egyértelműen következik számára, számodra az is, hogy k urva jó vagy, mégha az égvilágon semmit nem is tettél, csak éled a hétköznapi kis életed, munka után elmész sörözni, otthon netezel és néha veszekszel a barátnőddel, hogy mennyire nem logikus a gondolkozása.

a nőket meg ugye egységesen ösztönlények mondod, mondják. érdekes egyébként, hogy éppen a nők lealázásával, lealacsonyításával próbálnak férfiak jobbnak, nagyobbaknak tűnni. emlékeztet ez régi szép idők eseményeire... :D

persze ez nem igaz mindenkire, nagyon sok férfi nem ilyen. de nyilván a világ mai "állását" érzékeli mindenki, hogy mi van értéknek titulálva, milyen tulajdonságoknak rossz a megítélése. na ezért háborodnak fel.

továbbá nincs olyan, hogy valaki 100% racionalitás, vagy 100%-ban az érzelmei irányítják. mindenkiben van mindenből eltérő arányokban.

jó lett volna, ha felhozol néhány értékelhető példát, mert most így a levegőbe beszélni nem valami szemléletes.

A párom szokta nekem mondani, de én tudom magamról. Nem bánt meg vele, ő az ész, a logika, akire támaszkodhatok mert megold mindent.

Én viszont dühöngök, sírok helyette ha szar helyzetbe kerülünk :) Sajnos érzelemvezérelt vagyok, de ő meg pont ezt szereti bennem.