Ha nem megy a társkeresés, változtass -szokták itt gyk-n mondani, de mi van akkor, ha valamin nem tudsz (egyedül) változtatni?

Az introvertságodon muszáj változtatnod valamennyire, kicsit nyitnod kell a környezeted felé, csak így tudsz új embereket (és ezáltal nőket) megismerni.

A tapasztalat hiánya számomra nem kizáró ok, eleve nem is nagyon szokott téma lenni ismerkedésnél az, hogy előttem hány nővel volt az illető férfi. Engem ő érdekel, nem pedig az exei. Az első alkalalom egy új partnerrel ritkán tökéletes tapasztalt embereknél is, utána meg úgyis összeszoktok. Én szexuális téren nem feltétlen látom a tapasztalatlanságban a hátrányt vagy negatívumot. Párkapcsolati téren már egy fogósabb kérdés ez az egész. Ott viszont azt gondolom, hogy az élet más területein szerzett tapasztalat is segíthet. Ha egyébként kompromisszumkész, jól kommunikáló, őszinte, jó problémamegoldó ember vagy, akkor ezeket a kapcsolatodban is fogod tudni kamatoztatni. Az esetleges hiányosságokat pedig gyorsan behozod egy türelmes, gondoskodó, figyelmes nő mellett.

Azt tanácsolom, hogy semmiképp ne add fel, de ne is megfelelni akarj, hanem légy önmagad. Esetleg valami hobbid van? Kereshetnél hozzá társaságot/helyet/egyesületet/bármit, ahol csoportosan lehet űzni, hátha pont ott akadsz rá a hasonló érdeklődésű párodra.

Nem egy dolog miatt nem fog menni... Nekem sem megy, mert sokat várok. De ez nem jelenti azt, hogy 4-5 év keresgélés után ne lenne olyan kapcsolatom, amiben igazán boldogehetek, igazán megértve érezhetem magam és igazán kívánom a párom, nem úgy, mintha feladom 2,5-3 évnyi szarakodás után, aztán keresek valami gyászembert, mert jó lesz az is, nekem úgy is görbék a fogaim az alsófogsoromon meg úgy is túl kicsi a mellem meg a többi bullshit. Mindenkinek nehéz normális, hozzá illő párt találni. Csak a trash érzi jól magát a magafajta mindenjóleszcsaklyuk/faroklegyen csürhével. Ez ilyen.

Változtatni sok dolgon nem lehet, kompenzálni túl sok dolgot túl sok módon lehet. A magasság meg a szüzesség is olyan, mintha a pofádon nőne egy hatalmas pattanás. Takargatni nem tudod, ha látszik rajtad, hogy zavar, még mások is észreveszik és figyelik a szerencsétlenkedésed, ha meg leszarod, akkor max 1-2 ember fogja megjegyezni meg furán nézni rád, a többség meg szarik rá. Mindenki látott szűz embert. Alacsonyat is. Tudja pontosan, milyen sztereotípiák illenek rá, azért kerüli el: idegesítőek, komplexusosak és SZAR társaság, mert valamiért mindig ezen pörögnek. Náluk csak a vérvegák meg a jobbikosok bosszantóbbak. Ellenben ha tudsz normálisan viselkedni és nem ilyen inadekvát, szociálisan kínos módon, a többség leszarja, hogy van ilyen tulajdonságod.

De te még mindig jössz a de"-vel, és amiért tehetnél, azért sem teszel, merminek. Ez baromi bicskanyitogató.

A változtatás azzal kezdődik, hogy megteszed azt, amit eldöntöttél, hogy akarsz. Akkor is, ha elsőre szar. Akkor is, ha másodikra is az. És akkor is, ha jó ideig nem érzed magadénak még a dolgot. Elcsépelt, de tényleg gyakorlat teszi a mestert. Ha csinálsz valamit rendszeresen, mint például azt, hogy nyitsz az emberek felé, akkor idővel új szokásoddá válik, amiben hamar szerzel egyre több és több tapasztalatot és gyakorlatot. Ugyanez érvényes a párkapcsolatok kialakítására is. Elkezdesz "csajozni", aztán hamar belejössz, ha nem adod fel néhány esetleges kudarc után. A nők többsége úgysem kíváncsi rá, hogy mennyi nővel volt dolgod előttük.

Én jó ideje úgy vagyok a dolgokkal, hogy ha akarok valamit, de nagyon félek tőle, akkor az a jelmondatom, hogy 'nem gondolkozni, csak csinálni'. És legtöbbször pozitív mérleggel zárom az ilyen akciókat. Amikor meg nem, az is hasznos tapasztalat a későbbiekre.

Mellesleg az introvertáltság nem defekt, ez egy tulajdonság, ami normál esetben nem akadályoz az életben. Én is elég introvertált vagyok, mégse mondaná meg ezt rólam senki, aki csak felületesen ismer.

A depresszió egyik legjobb ellenszere amúgy a mozgás/sport. Állítom, bizonyos szempontból jobb, mint egy pszichológus.

Ha meg te magad elkötelezett vagy a változásod iránt, akkor a pszichológus csak katalizátornak kell, meg arra, hogy legyen, aki kicsit tovább "rugdos", ha épp megakadsz valahol. 33N

Én is voltam már pszichiáternél, ahová a háziorvos utalt be. Tényleg rendes volt a doki, a 4 órás rendelési idő alatt kb. 50-en fordultunk meg Nála.

Én megértem a kérdezőt, és megértem azokat is, akik ellátják jó tanáccsal vagy földbe döngölik egy kicsit,hogy ébredjen fel.

De gondoljatok bele: mindenkinek vannak alaptulajdonságai amin valamennyit tud változtatni, de óriásit nem. Ha valaki befelé forduló, kevésbé nyitott, kevésbé kommunikatív, ezen nem tud nagyot változtatni, főleg ha kudarcok érik.

Persze, jogos, valamerre mozdulni kell, de a kérdésben benne is van a válasz: egyedül nem tud változtatni, mások segítsége kell hozzá.

Keress egy jó dokit, és keress valaki olyan barátot akivel társaságba tudsz menni, vagy egyáltalán valahová.Az,hogy nem volt még szexuális kapcsolatod nem gond, mindenki ezt írja Neked, és ne legyen ez az arcodra írva.

Gondolom van valami hobbid, ezen az úton esetleg elindulhatsz, pl. csatlakozz egy csoporthoz a facén. Remekül tudsz fogalmazni, igazi lelki ember vagy, tehát Neked találták ki a netes/levelezős ismerkedést, bár inkább vmi hobbi oldalon mint társkeresőn tedd ezt.