Szerintetek mi a legfőbb probléma az ismerkedésekkel? Miért nem megy úgy, olyan komolysággal, könnyedén, mint régen, nagydzüleink idejében?

Régen nem az volt a cél egyik nemnél se, hogy minél több szexpartner legyen. Nem mindenkit akartak megkapni, csak egyetlen egyet.

Az is alapvető volt, hogy "nincs" válás. Nem rohangáltak más után az első probléma esetén. Tudták, hogy hogyan kell megtartani egy házasságban az értéket: tisztelet, bizalom, hűség, odaadás. Lehet, hogy a nagypapa nem beszélte a nagymama szeretetnyelvét, és minden reggel morogva kelt fel disznót etetni. De a nagymama tudta, hogy ha túlórázik, akkor nem a kolléganőket kergeti, nem fog mindent eldobni, mert megunta a gyereksírást vagy ki akarja próbálni a párcserés szexet.

Nagymama se tudta soha úgy megfőzni a gulyást, mint az anyósa, nagyon tudott veszekedni apámékkal, és ha csípőre tette a kezét, akkor nagypapa is elhallgatott. De nem kellett azon aggódni, hogy mit csinál a postással, hogy elveri a kosztpénzt vagy leveri a xart a családban.

Igen, tudtak egymáshoz alkalmazkodni. Sose feküdtek le haraggal. Ezt mondta nekem is, mielőtt férjhez mentem, és nagyon igaza van!

Akkor a házasság nem ért véget, amikor nem repdestek pillangók a gyomorban. Nem csak a szerelem és a fizikai vágy volt a házasság alapja.

Te tényleg ennyire hülye vagy?

A nagyanyád valószínűleg azért ment hozzá a nagyapádhoz, mert ugyanabban az utcában laktak, meg mert nagyapád jóvágású legény volt, és mindig jól táncolt a szüreti bálon. Test, lélek, szellem, komplex társ? :D Hagyjuk már.

Én elég sokat ismerkedtem, meg gondolkodtam ezen...

Nálam (nem tudom, másnál mi) az a gond főleg, hogy én tudom, mire vágyok. Van elég önismeretem ahhoz, hogy tudjam, mi tenne boldoggá, meg volt már pár szar párkapcsolatom is, barátságom is... Tudom, mi zavar egy emberben és mivel nem vagyok hajlandó együttélni. Én is vágyomrgy társra, de egy olyan társra, akivel boldog lehetek, akivel tervezhetek, akit kívánhatok, akit tudok szeretni és lelkitársamnak tekinteni.

Azt pedig helyettem senkinek semmi joga eldönteni, hogy ki ilyen ember nálam és ki nem. Hogy kivel éri meg nekem leállni és kivel nem.

Megvan a magam szempontrendszere. Sok megfogalmazhatatlan szempont is van, ami alapján valakit kiszórok, mert nem érdekel, mert vannak megérzéseim és van, amikor nekem az is bőven elég, ha valamit nem érzek. És sokan ezt nem képesek tiszteletben tartani. Hanem még ismerjem meg őket, adjak esélyt, szórakozzunk a randikkal... Nem!

Én abban látom ennek az egésznek a problematikáját, hogy mások helyettem akarják eldönteni, hogy kit akarjak megismerni vagy választani. És velem szívóznak a visszautasításnál, TELJESEN MINDEGY, hogy miért utasítottam vissza valakit.

Arról nem is beszélve, hogy boldog-boldogtalan nyomul ismerkedni. Persze, régen meg jött Jóska legény és anyádék hozzá adtak, mert jómódú volt, ha tetszett neked, ha nem... Ennek örülök, hogy elmúlt. De személy szerint herótom van attól, hogy ha akarod, ha nem, veled ismerkedni akarnak. És még fel vannak háborodva, ha te nem akarsz ismerkedni és ennek semmi jelét nem adtad.

Szerintem az a legnagyobb problémánk ma, hogy mindenki k***ajól tudja, hogy kivel mit akar, csak arra szarik magasról, hogy a másik ezzel hogy van... Mocskosul egocentrikusak lettek az emberek és látványosan leszarják, hogy te velük éreznéd-e magad, vagy szerinted lenne-e értelme ismerkedni. Csak követelőznek, meg nyomulnak.

Komolyan érdekelne, hogy a #8-as válasz miért lett lepontozva? Szerintem normálisan írta le azt, amit gondol a témáról, mellesleg egyet is értek vele.

Ma nagyon sokan a tökéletest keresik, ami\aki pedig nem létezik. Most lehet jönni azzal, hogy "én ezt megcáfolom, a párommal megtaláltuk egymásban a másik felünket", de ez csak akkor lesz igaz, ha mondjuk 50 év múlva is nyugodt szívvel el tudjátok még mondani. Rengetegen megtalálják a tökéletest 1 hétre, 3 hónapra, 10 évre..., aztán valahogy kiderül, hogy mégsem ő az. Működne az a kapcsolat, de már nem akarnak bele tovább energiát fektetni, mert bíznak abban, hogy valahol igenis létezik a tökéletes és inkább azt keresik.

#26: Vegyük sorban:

"Túl nagy a kínálat": Ebben egyetértek, kinyílt a világ, ma már nem csak a környékbelivel ismerkedhetnek az emberek, hanem gyakorlatilag maguk szabják meg a határokat. Régen egy fiatal fiú vagy lány választhatott abból a kb. 50-100 környékbeliből, akivel a suliban, buszon, bulikban találkozott. Ma a neten százával, ezrével vannak fent csajok és pasik egyaránt, akik között válogathatnak.

"mindent eláraszt a pornó, pasiknak meg már fel sem...": Az első része igaz, a másodikat pedig határozottan tudom cáfolni.:)

"Régen ezek elérhetetlenek voltak, úgyhogy alig várták a pasik hogy a lányok szoknyája alá nyúlhassanak. Így viszont nem hajtja őket semmi.": Mivel a szexipar a gazdaság egyik jelentős mozgatóeleme, ez egyre inkább így lesz (pornó, szexrobotok, kütyük, mesterséges intelligencia). Részben kapcsolódik ahhoz, amit a #2-es hsz.-ben írtam, egyre kevésbé függünk egymástól. A férfiak ma már más úton is ki tudják elégíteni a szexuális vágyaikat, ezért egyre kevésbé fognak számukra kedvezőtlen kompromisszumot kötni egy olyan nővel akiben egyébként semmi más vonzót nem találnak. A nőkre nézve is van pozitív hozadéka, lassan elfelejthetik, a "csak szexre kellettem" féle mondatokat, ennek viszont az az ára, hogy annak a bizonyos női nemi szervnek jelentősen lecsökken a hatalma (ez már részben ma is érzékelhető).

Komplex társat? Jól írta valaki, akkoriban még sokan úgy házasodtak, hogy a szülők szerint az illető "jó parti" volt, vagy hasonló, nem tudom, honnan szedik sokan, hogy akkor aztán MINDEN kapcsolat arról szólt, hogy mindenki megtalálta az igazit, és örömmámorban úszva tengette napjait.

Nekem pl nagyszüleim mindkét ágon elváltak, a dédszüleim között is volt válás.

De sokan nem mertek még akkoriban elválni... az én családom nagyvárosban lakott, ott lazábbak voltak ezek a dolgok, de faluhelyen nem volt olyan egyszerű, hogy "nem tetszik, akkó elválok", akkoriban az még szégyen volt.

"Régen nem az volt a cél egyik nemnél se, hogy minél több szexpartner legyen. Nem mindenkit akartak megkapni, csak egyetlen egyet."

Ezen nagyon röhögök :D Persze, akkor mindenki olyan szűzies volt, rá se néztek másra... hogyne.

Ahány öreget ismerek alaposabban, mindnek volt anno több szeretője is a házastársa mellett. Sokan már a házasságkötéskor is a hátuk közepére kívánták a másikat, hát még x idő múlva... elválni meg ugye nem volt olyan jó ötlet, maradt a szeretőtartás.

Csak ugye az is egyszerűbb volt akkoriban, nem derült ki olyan könnyen (nem volt mobil, számítógép amin nyomok maradnak, nem készülhettek fotók, stb), és ha elég diszkréten csinálta az illető, igazából nem is zavart senkit, hiszen szerelem úgyse nagyon volt abban a kapcsolatban, akkor meg miért ne, valószínűleg a másik is csalja őt...

Nem értem, miért kell állandóan a "bezzegrégenmindenjobbvolt" dumával jönni.

Szerintem jobb most, hogy a szülők nem szólnak bele, hogy a kapcsolatok vonzalmon, szereteten alapulnak, és ha beüt a sz--r, akkor létező opció a válás.

Nincs probléma az ismerkedéssel. Legfeljebb az ismerkedni akaró személlyel.

Ami lényegi különbség, hogy most sokkal inkább meg tudod találni a neked megfelelőt, nert nem a szomszéd utcából kell választanod és nem is a szűlők hozzák össze.