Mas is eszrevette h harmincaskent mennyire nehez ismerkedni?

Félénk férfi tapasztalatait ismerem.

Nehezebbnek nem mondanám, inkább másnak.

Szerintem pont fordítva. Pl. akkor nem voltak online társkeresők, ezeken meg nagyon gyorsan és egyszerűen lehet összehozni randit.

Nem kell aggódni, hogy apu mit szól, ha felviszek valakit. ;) Kocsi is van, pénz is van: programot szervezni is sokkal egyszerűbb.

Ráadásul nincs már bennem semmilyen görcs, hogy jujj csak ne maradjak egyedül. Így is jól érzem magam.

Tapasztalatom szerint ismerkedni szerintem nem nehezebb, normálisat találni viszont annál inkább. Ebben a korosztályban a legtöbb megfelelő ember foglalt, a többség elvált (és általában a férfi hibájából, szóval várható ugyanaz a probléma, vagy válás után egyáltalán nem akar komolyat), aki meg még független ebben a korban, ott általában van valami "bibi" amiért nem maradnak meg mellette. Nehéz, de nem lehetetlen.

Írom ezt elvált 30 éves nőként.

Nőként azt érzik hogy a hiba férfi okból van, férfiak meg női okot hisznek.

A mi családunkban elviselhetetlenebbek a feleségek. Sok ordibál, főnökösködik, szórja a pénz. Ezért cserébe a férfi persze iszik, vagy épp kB menekül otthonról és heti 6 7 napot dolgozik.

Ezt csak azért írtam hogy nem mindig a férfi a hibás teljesen.

Persze ezek az emberek meg együtt vannak de csak azért mert az egyik fél jobban nyel.

6-os: én egyszer váltam természetesen, és a férjem drogozása, alkoholizálása miatt. Fontosabb volt neki ez az életvitel, és az új "haverok", mint a családja.

A véleményem az ismerkedéseim során alakult így ki. Bevallották a már elvált férfiak, hogy megcsalták a feleségüket vagy nem jártak haza, inkább bulizgattak, haveroztak. (De persze állításuk szerint tanultak belőle..) És sajnos ismerettségi körömben is van pár válás, aminek a nők vetettek véget a férfi viselkedése miatt.

Nyilván vannak esetek, mikor női fél a hibás, de az jóval kisebb arányban.