Ti is érzitek úgy, hogy a nők belekényszerítenek titeket egy álomvilágba?

Nem azért írtam, hogy ezzel felvágjak. Nincs miért. Én ilyen vagyok.

Pár furcsaság, még:

Saját naplót és blogot vezetek. A saját naplómat csak én olvasom, és így tudom leginkább kiadni magamból a feszültséget és rendezni magamban a problémáimat. A blog egy másik eszköz erre.

Életem legfontosabb időszakai, és az ezekhez tartozó emlékeim, hangulataim apránként pontokba vannak szedve. Zenék, filmek, emlékek, emberek, ezek együttese.

Kerülöm a felszínes embereket.

Kerülöm a felületes beszédet és csacsogást, pletykát.

Panaszaimat meghagyom csak a hozzám legközelebb állóknak, nem terhelek vele idegeneket.

Nem használok ki másokat érzelmileg azért, hogy növelhessem az egómat.

Nem beszélem ki a haverjaimat a hátuk mögött és még csak rosszat sem mondok róluk. Vagy jót, vagy semmit! Ha ehhez az kell, hogy ne szólaljak, meg vagy ne válaszoljak valami kérdésre, akkor inkább nem válaszolok.

Nem röhögök ki, vagy szólok meg senkit.

Nem mainstream filmeket és zenéket hallgatok/nézek.

Nem ítélem el azokat, akik másképp gondolkodnak, így téged sem.

Figyelmes és empatikus vagyok.

Észreveszem, ha valakit untatok, vagy irritál a mondandóm és témát váltok.

Annak ellenére nem viszonoztam egy nem is annyira közeli haverom nőjének közeledését, hogy a legvonzóbb nőnek tartom az életemben.

Nem vagyok sértődős, és belátom, ha hibázok, vagy valamit másképpen kéne tennem, még ha kicsit rosszul is esik. Pozitív dolognak látom helyette, mert tudom, hogy jó hatással lehet a jövőre.

Szeretek olvasni.

Szeretem a különböző hangulatokat megragadni legyen az jó vagy akár rossz.

A 22-es vagyok. Írnék pár kiegészítést:

"Amúgy a 22-es egész odáig jókat ír, míg valamiféle gonosz világuralomra töréskent határozza meg azt, hogy a nők is dolgoznak, vezető pozícióba kerülnek stb."

Szó sincs semmiféle gonosz világuralomra törésről. Nincsenek háttérhatalmak, meg titkos összeesküvők. Ennyire nem tudatos a világ. Pont az a baj ezzel az egésszel, de ez ugyanúgy vonatkozik amúgy a környezetpusztításra, a klímaváltozásra vagy a képviseleti demokrácia válságára is, hogy nincs egy konkrét erő, amit felelősség lehetne tenni; valójában trendek vannak, amik sok tényező miatt alakulnak ki, és az egészet a tudatlanság és a félelmek tartják működésben. Senki sem felelős és mindenki az. Te igazságosnak éreznéd azt, ha elítélnének, mert pusztítod a környezeted? Hisz te csak élsz. Másrészről viszont tonnaszám termeled a szemetet, csupa olyan terméket vásárolsz, amiért harmadik világbeli országokban gyerekmunkások güriznek és óriáscégek a te pénzedből nyert bevételből teszik tönkre és zsákmányolják ki ezen országokat. Húst eszel, ami egyet jelent azzal, hogy hozzájárulsz, hogy embertelen körülmények között, pár négyzetméteren tartott, rettegésben felnevelt állatokat iparilag, tömegesen végezzenek ki nap, mint nap. Üzemanyagot használsz a kocsidban, amivel hozzájárulsz ahhoz, hogy szmog képződjön, ami miatt emberek halnak meg, stb.

Persze, ártatlan vagy. Én is az vagyok. Nem követtem el semmi bűnt aktívan: nem öltem embert, nem öltem állatot, nem pusztítom a környezetemet, sőt, még az utcáról is felszedem a szemetet. De mindez nem elég, ugyanis maga a kor, a világ, amiben vagyunk

olyan, hogy kollektíve bűnrészessé válunk a fentebb említett dolgokban, ugyanis ez az ára a kényelmünknek, az életformánknak. Nem tudjuk, milyen, amikor állatokat vágnak le, meg polgárháborúk vannak, meg fél országnyi gumiabroncsot égetnek el, mert ezeket mi nem látjuk, mi csak a bevásárlóközpontokon sorakozó termékeket látjuk. De attól ezek még megtörténnek. Passzívan mind bűnrészesek vagyunk, egytől egyig. Mert ebben a korban nem elég egyszerűen ártatlannak és emberileg normálisnak lenni, hanem konkrétan utána kell járni, hogy milyen bűnökben vagyunk passzívan részesek a tudatlanságunk és az apátiánk folytán. Ennyit a felelősségről.

Azért írtam le ezt mind, mert ugyanúgy érvényes ez a felbomlott nemi szerepekre is. Rohadt nagy gáz van, ezt sokan érzik, de senki nem érzi, ő maga hol részes ebben, mit tehetne azért, hogy ez ne így legyen. Én például azt gondolom, hogy minél több mindent meg kell tanulnom önállóan csinálni, mert az önellátás, az építés, szerelés, a szaktudás megszerzése és felhasználása egy férfierény. Azonkívül képessé kell válni arra, hogy ha szükséges, használni tudjam az agressziómat, de ugyanakkor mindig törekednem kell arra, hogy ne legyen rá szükség. Erről még mindjárt írok bővebben.

"Kb annyit mond, hogy a nő maradjon a fakanál mellett."

Tegyük fel, hogy ezt írom. Miért olyan nagy baj ez?

"Ami az utóbbi minimum 50 év óta szinte lehetetlen. Szép dolog, amit írsz, de azért a civilizáció fejlődésével hadd haladjanak már a nők is."

Nem azzal van baj, hogy haladnak, hanem azzal, hogy szép lassan átveszik a férfiak helyét, akiknek pedig semmi nem jut. Dolgozzon egy nő, nincs azzal baj, de amikor már ugyanolyan karrieristák, mint a férfiak, és mindenhol a csúcsra törekednek, és ha valahol akadályokba ütközve elkezdenek kvótát követelni meg szexizmust kiáltani, az már valójában nem szabadságharc, hanem férfiak elnyomása. Mert amúgy ez történik.

"Vagy hogy gondoltad? A férfiak kutatnak, feltalálnak, kulturálódnak, a nők meg maradnak tanulatlan konyhalányok egy-két gyerekkel a hátukon? Mert lényegében ennyi lenne a dolgunk.. milyen jó nekünk."

A férfi biológiailag alkalmasabb arra, hogy karrieristább legyen. Nem mondtam, hogy a nők maradjanak tanulatlanok, de túlszárnyalni ne akarják a férfiakat, mert azzal senki nem jár jól. Ha megszerez egy műveltséget, azzal a családot is hatékonyabban tudja igazgatni, több munkához fér hozzá. De a versenyszférában nem kéne ennyire nyomulni. Egyébként érdemes megnézni, hogy a háztartás szinte mindig ösztönösen nők vezetik, a pénzügyeket a nők intézik, a fogyasztói döntések nagy részét is a nők hozzák. A kulcsszó itt az, hogy ösztönösen. Ez ugyanis egy természetes rend. Az ember pont azért tudott ennyire hatékony lenni, mert létrejött a nemek közötti munkamegosztás, és ki-ki specializálódhatott arra, amire a legalkalmasabb. Nem lesz jó vége, ha ezt elkezdjük felrúgni, már most látszanak a válság jelei. Onnantól kezdve, hogy egy nő gyerekeket vállal, természete módon kiszorul a versenyszférából. És ezzel nincs semmi probléma, mert a versenyszféra egy fontos hely, de az emberiség utánpótlása legalább ennyire fontos, és nők nélkül nem megy. Arról meg, hogy kinek jó, annyit, hogy a nők tovább élnek, de hamarabb mehetnek nyugdíjba (ez amúgy hogy is van?), ellenállóbb a szervezetük és kevesebb rizikófaktor van az életükben, mint a férfiaknak. Hidd el nekem egyébként, hogy ez az egész szerepcsere csak a mai fokozottan városiasodott kor miatt valósulhat meg. Ott, ahol a természethez közelebb élnek az emberek, vagyis szükség van a fizikai erőre, ott fel se merül, hogy a férfiak ne férfiak legyenek. Ugyanez lenne háború esetén. Ha kitörne egy II. vh-hoz hasonló konfliktus, mindjárt elmennének a genderisták meg LMBTQIAXYZ-sek a 621 nemükkel a pincébe, és az döntene arról, hogy ki harcol és ki marad otthon, hogy kinek mi van a lába között. Ha vészhelyzet van, a férfiak elkezdenek férfiként, a nők nőként viselkedni. Csak manapság nincs igazi, túlélést veszélyeztető vészhelyzet, csak a fogyasztói komfort.

A kérdezőnek pedig szeretném belinkelni egy korábbi válaszomat. Hosszú lesz, de talán megéri elolvasnia. Arról írtam, hogy hol hibáznak azok a fiúk, akik nem értik, hogy az erényeik dacára a nők nem őket választják. Íme:

"Nagyon egyszerű a válasz: a lányok arra gerjednek, ha valaki képes az akaratát végrehajtani (akár mások ellenében), megvan benne a dominancia, az erő képessége, és ha ezt nem veszi elő, az tudatos döntés. Magyarán megvan benne a férfias agresszió, de úriember lévén sose használja. De tudná, ha akarná. Na, ez kell nekik. Felejtsd el ezeket a fogalmakat, mint "jófiú" meg "rosszfiú", meg "papucs". Ezek erkölcsi kategóriák, amikkel mi, férfiak foglalkozunk. A lányokat nem ez érdekli, hanem az, hogy valakinek mi a státusza a társadalmon belül. Ha képes az erőérvényesítésre, akkor lehet akármilyen, az valamilyen szinten vonzó lesz. Ha nem, akkor bármit csinál "papucs" lesz. Ennyi az egész. Valójában a "tisztelet", a tekintély az, ami bejön nekik.

Olyan ez, mint a nemzetközi rendszer: az USA és Oroszország kölcsönösen tiszteletben tartják egymást, mert tudják, hogy mindketten atomhatalmak, és mindkettőnek megvan a képessége, hogy leradírozza a másikat a földről. Ez a tisztelet záloga. Ha Oroszország holnap elveszítené minden nukleáris haderejét, az összes atomhatalom mindjárt más pozícióból tárgyalna vele. Ez az a fajta tisztelet, amiről beszélek: az a magabiztosság, hogy nálad erő van, és használhatod, ha akarod. Ez kell, hogy sugározzon belőled, ha csajozni akarsz. Ez az erő lehet fizikai erő vagy lehet pénz, vagy lehet hírnév, vagy karizma, vagy bármi. De kell az erő.

Nincs veled semmi baj, se a világ értelmes fiatal férfijainak a nagy részével, akik ugyanettől szenvednek; egyszerűen azt kell megértened, hogy te egy vízszintes tengely mentén helyezed el magad, ami egy jellembeli értékeket mérő skála (aminek az egyik vége a jó fej, segítőkész srác, a másik a primitív suttyó), a nőket meg csak a függőleges tengely érdekli, ami egy státusz-skála (az alja az önmagáért kiállni képtelen, a ranglétra alján vergődő kisember, a teteje a bárkivel megharcoló, a céljait mindenáron keresztülvivő alfahím). Téged, és mindenkit az téveszt meg, hogy a csajok állandóan "jófiúkról" meg "papucsok"-ról meg egyebekről beszélnek, miközben maguk sem tudják, hogy tudat alatt kőkeményen működtetik ezt a függőleges osztályozást, és igazából csak akkor kerülnek szóba "értékek", ha valaki számukra kellőképpen magas helyet foglal el a függőleges tengelyen. Lehetsz te Jézus Krisztus is, de ha túlságosan lent vagy, akkor egyszerűen nem fognak észrevenni.

A megoldás pedig az, hogy nézz magadba, nézd meg, miben vagy a legjobb, dolgozz a fellépéseden, legyen valami, amivel ki tudsz tűnni egy társaságban, legyen célod, amiben hiszel, és lehetőleg legyen meg az anyagi biztonságod. Legyenek érdekes dolgok az életedben, tudd eladni magad. A gyenge oldalaidat, az őszinteséget meg hagyd meg akkorra, amikor már rég együtt lesztek. Az udvarlás egy színjáték, még ha senki nem is mondja ezt ki. Mindenki a legjobb oldalát mutatja.

Még annyit mondanék, hogy amúgy kutatások bizonyítják, hogy a nők sokkal válogatósabbak a férfiakkal, mint fordítva, hiszen a nők végzik a szexuális szelekciót. A nők a férfiak 85%-át a preferenciaskáljuk alsó 15%-ába helyezik. Magyarán kifejezetten mázli kell ahhoz, hogy átlagos férfiként egyáltalán megtessél egy nőnek. Ezt is érdemes elolvasni:

[link] "