A nők mennyire ismerik azt be hogy nekik könnyebb a társkeresés mint a férfiaknak?

Ismerkedni, dugni, akármilyen pasit találni valóban könnyebb. Most is hajtanak rám többen akiket próbálok elutasítani, és ja, valószínűleg vékony, nagymellű, álítólag szép arcú nőként ha lemennék egy klubba, vagy akár csak ki az utcára, egy órán belül hazavihetnék valakit.

Az már nehezebb, mire ugyanezekkel az arcokkal megértetem hogy másfél éve párom van, akit szeretek, és akkor sem fogok velük randizni/lefeküdni/akármit csinálni ha naponta írogatnak vagy követnek a busztól a munkahelyemig ahol a biztonságiőrnek kell kidobnia mert ott óbégat a kapuban hogy tartozom neki egy itallal ha már pazaroltam az idejét (igaz történet, f..z se kérte hogy jöjjön utánam, 2 mondaton belül tudta hogy nincs esélye).

Az pedig még nehezebb, ha az illető felé van elvárásom azon kívül hogy farka van és belém szeretné dugni. Vannak olyan értékrendbeli, intelligencia-beli vagy érzelmi különbségek amik kizáró okok akkor is ha maga Adonisz és Krőzus keresztezése lenne az illető, és ez ugyanannyira szerencse kérdése hogy mikor találom meg, mint egy pasinál.

Azzal tisztában vagyok, hogy kb akárki igent mondana, ha elé vetném magam meztelenül.

Viszont ezek közül tényleges hosszú távú partnert találni, aki megbecsül és akivel lehet hosszú távon tervezni, és akivel klappolunk? Na olyan nehezen akad.

Ha a társkeresés alatt a szexet érted, igen, könnyebb. De egy minőségi párkapcsolatot nem adnak nekünk se csak úgy :D

Persze hogy könnyebb.

Pl. tinderen.

Férfiként csináltass menő műtermi fotókat vagy egzotikus nyaralós képeket. Írj rá minden csajra egy nagyon egyedi, szellemes humoros bemutatkozó szöveggel.

A csaj dolga? Balra húzogatni aki nem tetszik neki.