Nők, nálatok jó pont ha a férfinak már van lakása? Nem fog később zavarni a tudat, hogy senkik vagytok ott?

Veled komoly gondok vannak... :D

Pont nem érdekelne a lakásod, amikor saját házam van, amibe ilyen mentalitással be sem tehetnéd a lábad. Amikor a párom hozzámköltözött 15 éve, ez a ház ugyanúgy az övé is lett, ahogy az enyém is. Eszébe sem jut neki sem és nekem sem, hogy alárendelt szerepben lenne, kettőnké a ház és szerencsére ő is úgy áll hozzá. Ha eddig nem bolondultam meg, akkor ezután sem fogok, az utcára pedig soha nem tennén ki. Ha meg mégis lennék ilyen balfsz, akkor van elég tartaléka ahhoz, hogy legyen egy saját lakása.

20 éve élek házasságban, a férjemnek volt egy családi háza, abba költöztem én is a szülői házból, így volt életszerű.

Sosem éreztem alárendelt szerepben magam, egy csomó mindenről én döntök (festéskor a színek, aztán bútorok, berendezés, mit újítsunk most fel rajta, stb.)

Nálunk "megbolondulás", félrekufirc nem volt, nem is lesz, ettől nem tartok.

Ami elgondolkodtató, ha előbb hal meg, mint én... De akkor pedig haszonélvezeti jogom lesz, a ház viszont egy az egybe a gyerekünk tulajdona lesz. (Bennem egy esetleges válás, és hogy akkor hova mennék, fel sem merült. Vele élhető az élet, tehát soha nem éreztem magam "senkinek" a házban. De ha visszamehetnék időben, mégis jobb lenne nulláról indulni, bár 20 év távlatából már akármit mondhat az ember lánya.)

11-es: jaj, dehogy!!!

Nálunk az én pereputtyomnak nagyobb bejárása van ide, mint az övének:)))))

Szokta is mondani viccesen, hogy "Adj szállást a tótnak, kiver a házadból." :)))))))