Ha egy komolytalan, nagyra nőtt, örök gyerek vagyok, sosem lesz komoly kapcsolatom?

Nehezen veszem komolyan a dolgokat, általában megpróbálok mindenféle feszültséget öniróniával átitatott humorral oldani, néha sikerül is, jót röhögünk, megy tovább az élet. Kapcsolatban is előfordul, hogy átkapcsolok ilyenbe, de a (leendő nem létező) szerelmem ezzel sosem akarnám megbántani, tudom, hol a határ. Viszont úgy veszem észre, hogy a fentiek miatt erősen hátrányból indulok, pontosan azt érem el, hogy nem vesznek engem sem komolyan, mint embert, ezért még inkább rágörcsölök, amit még több hülyeséggel próbálok leplezni, hogy ne derüljön ki, mennyire be vagyok szarva a kapcsolatteremtéstől és a felelősségvállalástól... 20+/F