Ha 25 éves korom után se sikerült még nőként egy értelmes, tartós párkapcsolatot összehoznom, akkor érdemes még valaha családban gondolkodnom, vagy engedjem el az ilyen terveket?

Ilyen negatív és pesszimista hozzáállással hogy létezhet egyáltalán valaki?

Meghalni esetleg máris nem akarnál véletlenül?

A hiba mindenképpen benned van, változz meg. Minden csak rajtad és tőled függ.

Fú, én is így vagyok, csak én nem családot akarok, mindössze egy mély lelkiségen-testiségen alapuló biztonságot adó társkapcsolatot.

Nekem vannak önbizalom gondjaim, a sikertelenség egyik okának ezt tartom. A másiknak pedig az introvertált alkatomat. De a remény hal meg utoljára, nem igaz?....

Szerintem csak szüneteltesd a dolgot, minél jobban akarod, annál mélyebbre tudsz merülni a negatív spirálban.Frusztráltan nem lehet párt keresni. Mondanám azt, higy szrd le magasról, foglalkozz mással, és ha visszajöttél a normális hangulati szintre, akkor mehet újra a dolog.

Én ezt tettem és omlanak utánam a nők. Na jó nem. :D

Nekem sem sikerült még és 26 leszek. A külsőmben tálalok persze problémát ahogyan a belsőmben is de nem tekintem őket olyan hatalmasnak, hogy ezek legyenek az okok. Akinek én tetszettem nekem ő nem tetszett és fordítva. Nem adom fel, reménykedem, hogy összejöhet nekem is valami. Persze mondjak, hogy engedje el az ember de ezt olyan nehéz, hiszen minden nap van egy szituáció amikor belém hasít, hogy de jó lenne ha lenne legalább egy stabil kapcsolatom.

25N