Hogyan legyek butabb?

Én is így voltam régebben, mindig iskolaelső, az egyetemen évfolyamelső. A párkapcsolati téren meg egy nagy kudarc. Voltak barátaim, de mindig mindenki tartott egy lépés távolságot. Nem is kezdeményezett soha senki.

Egyszer volt egy srác, akivel flörtöltünk, majd voltunk randizni is többször. Én eléggé belezúgtam, szerettem volna a kapcsolatot. A beszélgetésben sokszor volt, hogy ő nem nagyon mondott semmit, ezért én mindenféle témát dobtam fel, mondtam valamit erről-arról, kérdeztem. Próbáltam olyan témát találni ami tetszene neki, amiről beszélgetne. Végül a dolog eléggé stagnálni kezdett. A vonzalom kölcsönös volt, ezt érezni lehetett, de mégse mondta a srác, hogy jó, vágjunk bele a párkapcsolatba. Végül nem bírtam tovább, és megkértem én, hogy járjunk. Visszautasított. Amikor rákérdeztem a miértre, látszott, hogy nehezen tudja megfogalmazni, olyasmit mondott, hogy "Jobban meg kéne hallgatnod a másik felet is."

Ezt először nem értettem, mit akar ezzel. Hiszen én egy csomó témát felvetettem, alig vártam, hogy mondjon valamit, kérdeztem, szerettem volna többet tudni róla, dehát ő az aki alig beszél? Hogy "hallgassam meg", ha alig mond valamit?

Sokat gondolkodtam, és végül rájöttem, mit akart mondani a srác. A "hallgasd meg a másikat" azt jelenti, hogy "ne vedd el az ő nagy pillanatát". Sajnos ha valaki túl okos, hajlamos arra, hogy a tudásával "dominálja" a beszélgetést. Például valaki elkezdi mondani, hogy "Képzeld, azt hallottam, hogy ..." és elkezd mondani valami érdekességet. Erre az okos fél, aki hallott már a dologról rögtön fellelkesül: "Igen, ugye milyen érdekes? És tudtad, hogy ez meg ez és ez..." és hozzáfűz két-három dolgot a témához. Aztán várja, hogy folytatódjon az érdekes beszélgetés, ám az többnyire ezután néhány mondattal elhal.

Gyakorlatilag akaratlanul elvette a témafelvetőtől a pár perc rivaldafényt, amikor okosnak, érdekesnek tűnhetett volna, helyette megint ő csillogott.

Életem nagy felismerése volt ez. Változtatni kezdtem. Visszafogtam magam. Nem kell, hogy mindig én legyek a legokosabb. Ha a beszélgetőpartnerem, vagy valaki a társaságból el akar mondani valamit, nem kell tudatni, hogy én erről mit tudok már. Most ő szeretné elmondani. Ha kihagy valamit, nem kell kiegészíteni. Ő így mondta el, ez az ő felvetett témája, az ő pillanata. Semmit nem nyersz vele, ha hozzáteszel a történethez még három tényadatot, de megakasztod a másik lelkesedését. Helyette segíteni lehet inkább kérdésekkel, hogy kifejtse, amit akar. Miután ezt alkalmazni kezdtem, hihetetlen módon javult a beszélgetéseim színvonala, és nem éreztem többé az egy lépés távolságot az ismerőseimmel.

Másik ilyen dolog, az időzítés. Nem kell mindig mindenkit kijavítani, ha valamiben téved. Ez már egy későbbi randin volt, egy férfivel, aki azóta már a férjem (amúgy nagyon okos ember). Épp éjszaka sétáltunk haza, romantikus hangulatban. Rámutatott egy csillagra, és azt mondta: "Nézd? Az ott a ... csillag!"... és tévedett, mert nem az említett csillag volt. Régi okoskodó önmagam minden bántó szándék nélkül így szólt volna: "Nem, az a nem lehet, mert a ... csillag amott van!". Szerencsére ekkor már több eszem volt. Komolyan megéri egy csillag neve miatt elrontani a tökéletes romantikus hangulatot? Annyit mondtam, hogy "Ó, tényleg?" és andalogtunk kézenfogva tovább.

Pár évre rá újra szóbakerült az adott csillag neve, teljesen közömbös hétköznapi beszélgetés során, és akkor felvetettem, hogy mintha máshogy hallottam volna. A férjem rákeresett, rájött, hogy ő tévesztette el, ezzel le is zárult a dolog anélkül, hogy bárkinek negatív érzése maradt volna.

Előző nagyon jókat írt, és minden elismerésem neki. :)

Valószínűleg nálad is ez a helyzet kérdező, hajlamos lehetsz te is az okoskodásra. Nálunk a párom ilyen. Okos, de hihetetlenül okoskodó volt. Sajnos rendszeresen veszekedtünk emiatt, távolságot is tartottam, mert annyira zavart már egy idő után és tele voltam feszültséggel. Aztán végre megértette, hogy mi a bajom, leszokott róla. Ha megint elkezdi, most már csak elég annyit mondani, hogy szívem, megint majom vagy. És abbahagyja. :)