Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férfitársaim, nektek is kiábrándító, ha egy nő nem tudja "fogadni" a bókokat?
Szerintem a nőiesség egyik fontos eleme, hogy a nő a felé irányuló dicséretet, bókot tudja fogadni, kezelni, helyesen le tudja reagálni. Ez általában egy sima "köszönöm"-öt takarna, de sokan mintha kibillennének a komfortzónájukból, ha megdicsérik őket - legalábbis én ezt látom.
Ritka eset, ha megköszönik, inkább a szájukat húzzák sokszor, flegmáznak, terelnek, álszerénykedni kezdenek("Jaj, hagyjál már", "Aha, persze", "De hülye vagy" és társai), olyan is van, hogy idétlen vihogásban törnek ki, de a legszembetűnőbb, hogy kényelmetlenül érzik ettől magukat, pedig csak a napjukat szeretnénk ezzel feldobni.
Találkoztam már olyannal, aki nemcsak hogy megköszönte, de még meg is hajolt mellé(kis fejbiccentés), és magamban örültem, hogy "na, azért vannak itt még igazi nők", de ez kb. tű a szénakazalban. És ez elkeserítő...
Ti hogy vagytok ezzel? Tapasztaljátok ezt ti is? Nektek nem kiábrándító ez a jelenség? Hogy egy alapvető "köszönöm"-öt is sajnálnak viszonzásképpen?
válasza:A bókokat manapság többnyire nem az udvarlás részeként használják, hanem egy "meg akarlak dugni" üzenet, vagy nyáladzás. Ráadásul annyira nem őszintén mondják, hanem csak azért, hogy bókoljanak... Semmi személyes nincs benne, aminek örülhet az ember, olyat meg inkább nem is akar kapni, ami egy sablon és érződik rajta, hogy csak azért mondják, hogy legyen valami...
Ha pedig a bók "nem megfelelő fogadása" nem nőies, akkor azon se háborodjon fel senki, hogy a nők nem tartják férfiasnak, ha valaki nem tudja hogy kell közeledne egy nőhöz.
válasza:Engem is csúfoltak általános iskolában, meg olyanokkal vicceltek, hogy a legcsúnyább csaj vagyok az osztályban. :D
18 -20 éves korom körül ez megváltozott. Én egyébként mindig egy mosollyal nyugtázom a bókokat, jól esik, illetve általában meg is köszönöm. Néha idegenek is ideszólnak csak úgy random, akkor is mosoly kíséretében megköszönöm, ennyi.
válasza:Hát, én jobban meglennék mindenféle bók nélkül. Vagyis ez így persze nem teljesen igaz...
De pl a külsőmre tett megjegyzések, "bókok", hát, jobb lenne, ha elkerülnének, zavarba hoznak, nem tudom őket kezelni, leblokkolok, error404 :D Illetve pl hiába nem ismer az illető, de valahogy degradálónak érzem az intellektusommal szemben, ha a külsőmre kapok valami dicséretet, és csak arra. Egy idegen pl az utcán nyilván nem tud róla, hogy az IQ-m nem 80-as, de nekem akkor is frusztráló, rossz érzés. Mert míg pl a külsőmről tudom, hogy nem kimagaslóan jó (objektíven megállapítva), addig az eszemről meg tudom, hogy az meg kifejezetten jónak számít. És egyszerűen zavart okoz a rendszeremben az, hogy valami középszerűt dicsérnek, mikor ott van mellette valami igazán klassz a maga nemében.
Ezen kívül meg a külső dicsérete olyan felszínes. Ha valaki szépnek találja az arcom, ok, ő dolga, én nem tettem érte semmit... szem, száj, haj, akármi, ugyanaz a helyzet. Az viszont oké, az jobban esik, ha pl megdicsérik, hogy milyen szép ruhát választottam, vagy de jól áll ez a szín. Ezt jobban tudom kezelni.
Az meg az eddigiek alapján leszűrhető, hogy szeretem, ha azt dicsérik, ami a fejemben van, ezekért tettem is, tanultam (najó, az túlzás, de elolvastam, és vagyok olyan szerencsés, hogy általában elsőre megragad a dogok 90%-a), vagy utánanéztem, vagy fejlesztettem az intelligenciámat, vagy pl szellemes voltam, akkor meg izé, hát, gondolkodtam, az is valami. Ha nem minden...
Én egy nem felszínes bókot tudok fogadni, a felszínes bókoktól meg zavarba jövök, leblokkolok, nincs tovább, system error. Ha ez valakinek probléma, azzal a valakivel szerintem nem egymást keressük. :D
válasza:Nő vagyok, rosszul látod a dolgot. Aki nem tudja kezelni a bókokat, dícséretet, az nem álszerény, vagy bunkó, csak épp nem-vagy nagyon ritkán találkozik ezzel, mert külsőre nem olyan aki sűrűn kapná ezeket, nincs önbizalma.
Nekem is az van ilyenkor, amit az egyik válaszoló írt, ha elvétve valaki szépet mondott nekem, nem tudtam kezelni, leginkább csak kényelmetlenül érintett, nem mondtam semmit, mint aki meg se hallotta, vagy csak furán néztem, mert az első gondolatom az volt, hogy gúnyolódik rajtam.
A férjem bókjait se tudom kezelni 8 év után se, elviccelem azzal, hogy jaj ne kamuzzon, mikor az amúgy -nem létező- szépségemről áradozik, de őt ez nem zavarja. Ettől még nő vagyok, és ő is annak tart engem.
Kedves Kérdező!
Szeretném megosztani gondolataim a rendkívül klassz kérdésed kapcsán. Egészen fiatal (tizenéves) lánykorom óta így gondolom, és így állok hozzá, és mint oly sok minden ez is az évekkel csak nemesedik. Azt gondolom, hogy meg kell őrizzük ebben az egyre inkább kifordult világban a női és férfi lét szépségét, játékosságát - melybe a bókolás művészete is beletartozik. Kérlek, a rossz tapasztalatok ne szegjék kedved, melyek legfőképpen (nem kizárólagosan) önbizalomhiányból, túltolt feminizmusból erednek. Egyre inkább kiüresedik a férfi-női és alapvetően az emberi lét, ennek megannyi komplex oka van, ami tragikus. Pont emiatt, kérlek még inkább őrizzük meg ezt a kis fényt!
Szomorúan tapasztalom, hogy nemsokára elmegy az a generáció, akikért ilyen szempontból rajongok, az idős urak még mindig úgy tudnak köszönni (kis kezét csókolom :)), előre engedni, bókolni, finom tiszteletet mutatni, ami kiemeli és megszépíti Női mivoltot.
Ennek inverze a Y-os korosztályom - tisztelet a kivételnek - akik amolyan mindkét nemre jellemző mai stílustalan flegmasággal elrohannak melletted, bevágódnak eléd, közösségi terekben sem köszönnek előre és még sorolhatnám... Tudom, ezért nemcsak a férfiak a felelősek.
Egy megoldás van, nem szabad, hogy a külvilág elszürkítsen és a (leendő vagy már meglévő) gyerekeinket hölggyé és úriemberré kell nevelni!
Végezetül: "Egy bók olyan, mint egy csók fátyolon keresztül." Victor Hugo
Kedves Kérdező!
Szeretném megosztani gondolataim a rendkívül klassz kérdésed kapcsán. Egészen fiatal (tizenéves) lánykorom óta így gondolom, és így állok hozzá, és mint oly sok minden, ez is az évekkel csak nemesedik. Azt gondolom, hogy meg kell őrizzük ebben az egyre inkább kifordult világban a női és férfi lét szépségét, játékosságát - melybe a bókolás művészete is beletartozik. Kérlek, a rossz tapasztalatok ne szegjék kedved, melyek legfőképpen (nem kizárólagosan) önbizalomhiányból, túltolt feminizmusból erednek. Egyre inkább kiüresedik a férfi-női és alapvetően az emberi kapcsolatok, ennek megannyi komplex oka van, ami tragikus. Pont emiatt, kérlek még inkább őrizzük meg ezt a kis fényt!
Szomorúan tapasztalom, hogy nemsokára elmegy az a generáció, akikért ilyen szempontból rajongok, az idős urak még mindig úgy tudnak köszönni (kis kezét csókolom :)), előre engedni, bókolni, finom tiszteletet mutatni, ami kiemeli és megszépíti a Női mivoltunk.
Ennek inverze a Y-os korosztályom - tisztelet a kivételnek -, akik amolyan mindkét nemre jellemző mai stílustalan flegmasággal elrohannak melletted, bevágódnak eléd, közösségi terekben sem köszönnek előre és még sorolhatnám... Tudom, ezért nemcsak a férfiak a felelősek.
Egy megoldás van, nem szabad, hogy a külvilág elszürkítsen és a (leendő vagy már meglévő) gyerekeinket hölggyé és úriemberré kell nevelni!
Végezetül: "Egy bók olyan, mint egy csók fátyolon keresztül." Victor Hugo
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!