Ha feladtam a párkeresést, a lányokról való ábrándozást akkor könnyebben fog menni az élet a továbbiakban?

Mindenképpen könnyebb lesz az életed. Sokkal. Először is nem kell agyarásznod azon, hogy tetszel-e az illetőnek, és alkalmazkodnod se kell hozzá. Másodszor pedig azt az energiát, amit nők után kujtorgásra fordítod, belefekteted valami hasznos dologba. Máris előrébb vagy.

Ha eddig úgyis csak rosszat kaptál a nőktől, nagyon könnyű lesz elfelejteni őket.

Miért is akarsz magadhoz lerántani valakit abba az érzelmi és intellektuális mélységbe, ahol most élsz? Se nem tudod élni, se nem tudod élvezni az életet. Ezt akarod megosztani mással?

"21 évesen már lehet túl vagyok az életem felén, tekintve, hogy nagy az esély arra, hogy 35-7 évesen meghalok én is szívrohamban vagy 5 év múlva rákban vagy holnapután autóbalesetben."

Evvel a hozzáállással inkább ne keress magad mellé senkit, ne mérgezd a negativizmusoddal az ő életét is! A magam részéről egy kutyát nem bíznék rád, amíg így állsz az életedhez. Javaslok neked egy frappáns hobbit: gyűjts pénzt a temetésedre. A statisztika szerint 51,6 éved van még tervezgetni, milyen temetést szeretnél. Hintó vigye a koporsód vagy pompakocsi? Beethoven vagy Brahms? Ezek ám a fontos kérdések 21 évesen...

Ez hülyeség, hogy feladtad, nem tudod feladni, mindig ez fog járni a fejedben amíg nem változik a helyzet. Ezt nem lehet feladni, belénk van kódolva. Ezt a kérdést is pont ezért írtad ki.

Amúgy én is ugyanez vagyok, csak 24 éves. :(

Nem tudom, de manapság sokan épp azért keresnek párt, hogy könnyebben menjen nekik az élet a továbbiakban, hiszen ha van egy családom, aki mellettem tart és támogatjuk egymást, akkor sokkal könnyebb. Tehát nézõpont kérdése.

Persze, akinek valamiért nem megy ez a párkeresõsdi dolog, annak valóban nehéz lehet:)) sajnálom:))

Eléggé furcsállom a leírásod. Nem az ellenkezõ nem tehet arról, hogy ilyen érzelmileg instabil kis bizonytalan lény vagy.

Figyi, engem sem érdekelnek azok a személyek, akikkel eddig nem jött össze, inkább azok érdekelnek, akikkel összejöhet még. Én nem idegesítem magam ezen, olyan társat keresek, aki mellett nem kell beteges megfelelés miatt idegesítenem magam. Te ilyen kis szorongónak tūnsz, nem az a bajod, hogy nincs párod, hanem az, hogy közben emészted magad az eddigi visszautasításokon, mindenkinek megakarsz felelni, nem tudod csak úgy lazán magadat adni.

Sokan nem fogják fel ekkora kínnak a párkeresést, lazán magukat adják, elégedettek magukkal, magabiztosan ismerkednek, megfelelés kényszer nélkül.

Én nem keresítem magam és nem keresem a “miértekre” a választ, de tudom, hogy nem is ezen múlik a párkeresést. Neked valami fura felfogásod lehet, ha úgy gondolod, hogy errõl az önsanyargatásról kell szóljon a kapcsolat.