Szerintetek manapság még van értelme kapcsolatot keresni?

Nincs értelme, kérdező, a párkapcsolat egy kártékony és időrabló dolog, és a világon semmit nem nyersz vele

Az első pár hónapban-évben lehet hogy jól érzed magad benne, aztán elmúlik a szerelem, előbb jön a megszokás, aztán az elhidegülés, végül jól megutáljátok egymást

Jobb esetben megúszod azzal hogy elherdáltál egy csomó időt és pénzt, rosszabb esetben válnotok kell, és életed szerelme viszi a fele királyságodat...

Persze, sok a naiv, meg a kapcsolatfüggő ember, aki azt hiszi, a szerelem olyan mint a Paula és Paulínában, Roszalindában, meg mindenféle idióta lányregényekben, aztán mikor a valóság rájuk rúgja az ajtót, itt visítoznak a GYK-n mint a vágási malac, hogy a pasim/csajom/házastársam elhagyott, mekkora szemét, jajj most mit csináljak, kitört a zombiapokalipszis, és egy pillanatig se fogja fel, hogy ez miatta alakult így.

"Párkapcsolatot nem racionális alapon alakít ki valaki,az érzelmekről szól."

Pontosan ezekből élnek meg a válóperes ügyvédek aztán...és nem is rosszul! Mert ilyen sok a naiv, ostoba, hiszékeny ember.

"De a RENDES párkapcsolatok nem így néznek ki hál' isten. Amiket leírtál,azok rossz párkapcsolatok,amikből ki is kell lépni."

És meddig marad "rendes" egy párkapcsolat? 15 évig? 10 évig? Addig se? Mert előbb-utóbb minden szerelem elmúlik.

"A párkapcsolatnak adni kell,és nem elvenni,és ha te nem így élted meg,akkor abból a kapcsolatból ki kell lépni."

Adott is, rengeteg idegességet, bajt, és szenvedést. Mindezt miért? Hogy legyen kivel összefeküdni hetente kétszer-háromszor. Fú de nagyon megéri!

"Meg hát ilyen hozzáállással nem is nagyon várhatod hogy jó kapcsolatod legyen. Az lusta,gyáva embereknek nem való."

A tapasztalatok ezt mutatják. Én nem romantikus filmeken meg lányregényeken okosodtam a szerelemről, hanem első kézből tapasztaltam. A bátorságnak, szorgalomnak pedig a világon semmi köze a párkapcsolatokhoz.

"Egy normális párkapcsolatban,két ÉRZELMILEG felnőtt ember nem él stresszben,megfelelési kényszerben.

Egymás társasi vagytok,segítői. "

Igen, az idilli papírforma szerint így kellene működnie. És ezt látjuk? Nem, nem ezt.

"Amikor a haverok szépen szétszélednek,mert mindenki megnősül,családja lesz,esetleg külföldi munkája,már nem lesznek ott amikor szükség van rájuk,te pedig egyedül vezeted a háztartást,és az üres lakásra mész haza,sőt a szüleid sem érnek örökké."

A haverjaim közül egy se nősült meg, több eszük van őnékik annál. A haverokat lecserélni egy párkapcsolatra pedig iszonyat rossz csere (kb. mintha a házadat eladnád és ökrös szekeret vennél az árán). A külföldi munkának megint semmi köze a párkapcsolatokhoz. A háztartást pedig remekül el tudom vezetni magam is, pláne, hogy minden gépesítve van, és amúgyis, elmosogatni, söprögetni még én is tudok. A szülőket pedig soha nem fogja tudni pótolni egy társ, szimplán azért, mert soha nem lesz olyan erős a kötelék köztetek mint a szüleiddel, akik kicsi gyerekkorod óta ott voltak.

" Egy életre szóló befektetés,amiből mindketten profitáltok,és biztonságot,boldgoságot ad egy éltere."

És ezt ki garantálja, hogy így lesz? Ja, hogy senki?

Ennyi erővel dolgozni minek, dobáld a százasokat a cseresznyés tőzsdébe, hátha kiadja egyszer a jackpotot és csiliárdos leszel...

"Persze,de senki sem kötelez rá,hogy magányosan,boldogtalan párkapcsolatban élj."

Még az a szerencse, hogy nem kötelező a párkapcsolat...

"Rajtad múlik,nem a szerencsén."

MINDEN a szerencsén múlik. Lehet, hogy holnap elüt egy taxi a buszmegállóban, aminek rosszul lett a sofőrje és szörnyethalsz.

"Mért lenne mesebeli? Nekem működött. És a legtöbb barátomnak is."

Ezt nevezik anekdótikus érvelésnek.

Én is ismerek olyan embert, aki megnyerte a jackpotot a cseresznyés tőzsdén.

Lehet engem is lepontozni a sok kapcsolatfüggő retardnak, szeretem látni, ha igazam van, beismerni úgyse fogjátok, még saját magatoknak se, mert az ugye derogál...