Hol rontottam el? Elrontottam egyáltalán? Csak a türelem hiányzik?

Nem tudom, hogy elrontottam-e az életem, de inkább megoldásokat szeretnék találni, mintsem siránkozni. :)

Most 34 éves férfi vagyok, korábban vidéken éltem, tele olyan célokkal, amelyek átlagosnak voltak tekinthetőek, de nekem fontosak voltak. Egy időben nagyon szerettem volna autókkal foglalkozni, autókereskedést működtetni. A fősuli elvégzése után ez picit megváltozott(koromhoz képest későn mentem fősulira), utána már inkább felsőoktatásban tanító tanár szerettem volna lenni. Mindig is vonzott a felsőoktatás világa. :)

Majd megismertem egy lányt Budapesten, így érte, illetve a karrierlehetőségekért felköltöztem a fővárosba.

A lánnyal több évet együtt töltöttünk, két évet együtt is éltünk, de rengeteg egyező célunk ellenére az utunk már nem volt közös.

Az együtt töltött évek alatt a céljaim átalakultak, szerettem volna közös otthont alapítani, családot, gyermekeket.

Most már nem érzem azt, hogy egy budapesti lakás vásárlása egyedül örömmel töltene el.

Ami örömet tud okozni, az a sport, a barátokkal való kapcsolattartás, az utazás, ezeket mindig is nagyon szerettem :)

Ezen kívül szórakoztat a munkám, szuper kollégáim vannak, és a fizetésemre sem lehet panaszom. A további karrierlehetőségek pedig adottak számomra.

Ellenben nincsenek olyan céljaim, amelyekről büszkén beszámolhatnék bárkinek, miszerint "márpedig én ezt meg fogom valósítani".

Továbbra is azt érzem, hogy a legfontosabb célom, hogy még időben megtaláljam azt az embert, akivel az igazi közös útra léphetünk.

Ez így eléggé elcseszettnek hangzik, vagy van még remény? :)