Őszintén, működőképes egy kapcsolat ha a férfinak nincs jogosítványa? Vagy ez túl nagy lemondásokkal járna?

Ha neked ez gondot okoz, akkor ne hitegesd, köszönj el tőle.

Én tömegközlekedőként nőttem fel, gyerekkoromban rengeteget vonatoztunk nagyszülőkhöz (6 óra utazás, vonat + helyi volánbusz), nem kényeskedek az ilyen kényelmetlenségek miatt, most is bevállalom, külföldre is akár.

Te a kényelembe nőttél bele (tömör véleményem erről, hogy a szüleid elcseszték), és csak a kényszer fog ebben nálad változást hozni, ami vagy jön, vagy nem. De mások másképp élnek, máshoz szoktak, nem olyan kényelmesek, mint te, és ezt is el kell fogadni. Neki úgy jó, ahogy ő él, neked ez gondot okoz, engedd el, ha csak úgy tudsz kompromisszumba belemenni, hogy attól te nem tudod jól érezni magad (nagyon rossz a nyafogást hallgatni olyantól, aki ragaszkodik a kényelméhez, de beleerőlteti magát a kényelmetlen szituációba a párja vagy a haverok kedvéért), hadd találjon hozzá valót, te is keress hozzád valót.

Nekem jelenleg nincs jogsim, meg akarom szerezni, de ettől még nem fogok lemondani a tömegközlekedésről sem, megvan mindkettőnek az előnye, hátránya.

De jó! Ott tartunk már, hogy B kategóriás jogosítvány kell egy párkapcsolathoz! Juhhééé! Legközelebb hatósági vizsgához kötöd? Pl kazánkezelői, hogy télen ha elalszik a gáz, meg tudja szerelni?

Csak én érzem az abszurditását a kérdésednek? Mint ha a férfi feladata lenne az autóvezetés... csodálatosan egyenrangú kapcsolat lehet az, amiben te vagy a női fél.

Azt vársz el egy partnertől, amit csak akarsz. De szerintem abszurd és nevetséges a felvetésed is. Mindazonáltal a te életed és ha már leírtad nyilvánosan, válaszoltam rá.

Szerintem engedd el. Ha benned ilyen gondolat felmerul, akkor ott nincsenek komoly erzelmek, es a hozzaallasod is eleg onzo.

En no letemre levezetek 4-500 km-ert is egy nap ugy, hogy a paromnak van jogsija, egyszeruen csak nem szeret vezetni. Nincs az ev minden napjan hovihar, letezik vegszukseg eseten taxi is, es ha jobban belegondolnal, egy gyereknek millioszor jobb bicajjal, busszal, vonattal kozlekedve felnoni, mozogni, kozben sokat beszelgetni (ahogy velem kozlekedett a nagypapam), mint egy elfoglalt, rohano szulo kocsijanak a hatso ulesen, beszijazva, neman, telefont nyomogatva...

1-es Na nehogymár beállítsd elcseszett nevelésnek mert a szülei nyitottak voltak a többre, jóra. Tettek érte hogy így legyen, mások meg még mindig úri luxusnak tartják az autót? Mélypont.

Kérdező, ez egy színvonal mondhatom nekünk ez természetes, ha másnak nem az, az az ő problémája nem a tiéd. Ez a pasi hajlandóságot sem mutat a fejlődésre. Hagyd a francba. Keress magadhoz valót. Ez nem a te szinted.

Valahol igazad van a mai rohanó világban. Nekünk is jó volt a bicaj, viszont ahogy sűrűsödött az élet, munka, gyerekek, eljutottunk oda, hogy minimum két kocsi kellett a családba.

Na és igen, elkényelmesedik az ember. Szabadjegyünk van vonatra, de még is inkább kocsival járunk. Mára eljutottunk oda, ha egyszerre, egy helyre megyünk is, akkor is mind ketten a saját kocsival megyünk. A bicaj meg maradt szórakozásra és nem munkába, bevásárlásra, ügyek intézésére használjuk.

Nekem mondjuk nincs jogsim, de picit butaságnak gondolom, hogy nagyobb távolságon a pasinak kell vezetnie. Ha lenne jogsim, akkor akarnék én is hosszabb utakon vezetni.

A megoldás a másik elfogadása. Úgy, ahogy Van. Ha ez neked tényleg ekkora gond, akkor talán jobb elengedni