Őszintén, működőképes egy kapcsolat ha a férfinak nincs jogosítványa? Vagy ez túl nagy lemondásokkal járna?

Én gyerekkorom óta úgy éltem, hogy szüleimnek mindig volt 2 autója, édesanyám a városban járkált vele, vásárolni, ügyeket intézni, engem iskolába vinni. Édesapám az övével pedig dolgozni járt, és ha bármilyen családi program, hosszúhétvégés utazás, közeli országban nyaralás volt, akkor természetes volt hogy ő vezetett, ő vitte a családot. Szóval nekem ez természetes volt, 18 évesen én is letettem a jogosítványt, kaptam egy olcsó autót, azóta persze már vettem sajátot, és mindig azzal járok a városon belül. Volt pár komolyabb kapcsolatom, köztük élettársi is, és a volt párjaimnak is ez volt a természetes életvitel. Tehát hogy nekik is volt autójuk, és sokat utazgattunk így a közelben, elugrottunk Pestre csak úgy, elmentünk a Balatonra, Bécsbe karácsonyi vásárra, hosszabb hétvégéken wellnes szállodákba stb. Illetve szintén autóval voltunk Horvát- és Olaszországban, Erdélyben. Soha senki nem várta el, hogy én vezessek egy ilyen kiruccanáson, úgy voltak vele hogy az a férfi dolga, illetve szerettek is vezetni. Most megismertem egy 32 éves férfit, (én 27 vagyok) aki amúgy mindenben tetszik, el tudnék vele képzelni egy kapcsolatot, de nincs jogosítványa, nem is igazán szeretne, és ez aggaszt. Mert a hétköznapok során nincs is gond ezzel, én elmegyek a napi dolgaimra kocsival, ő biciklivel jár, vagy télen gyalog. De ha bármilyen programot szeretnénk azok közül, amit fentebb írtam? Én nem fogok többszáz kilómétert vezetni, úgy hogy ő még gond esetén sem lehet váltósofőr, szerintem ez nem egy nő feladata. Belföldön pedig akkor nyilván a vonat és a busz marad, őszintén szólva egyiken sem ültem túl sokszor, és nem valami vonzó megoldás. De nem is ez a fő gond, hanem ha esetleg gyerekünk lenne. Az számomra teljesen elképzelhetetlen, hogy akkor a vele kapcsolatos tennivalókat is egyedül oldjam meg, én vigyem-hozzam mindig mindenhonnan, ha én dolgozom és nekik el kell menniük valahova akkor a hóviharban, szélben kelljen gyalogolnia a kicsivel stb. Beszéltem vele erről nyíltan, de azt mondta őt nem vonzza a jogsi letétele, balesetveszélyesnek tartja az autós közlekedést, és neki tökéletes megfelel a két lába, meg a biciklije, távolabbi úton pedig a vonatközlekedés. Sajnálom őt elengedni, mert lelkileg nagyon összeillünk, jó vele beszélgetni, együtt lenni, tetszik is. Szerintetek van megoldás, vagy túl nagy kompromisszum lenne és úgyis rámenne a kapcsolat?