Más is beleunt már ilyen téren a társkeresésbe?

Úgy érzem, hogy egyre jobban unom a társkeresést és már nincs kedvem lefutni ugyanazokat a köröket. Főleg, hogy a legtöbb esetben már előre látom, hogy mi lesz a dolog kimenetele.

Régebben még tapasztalatlan voltam, nem voltak túl nagy elképzeléseim. Gondoltam, hogy lesz pár kapcsolatom, aztán találok valakit, akivel nagyon passzolok és minden happy. Persze, problémák lesznek, de összességében tök jó lesz minden.

Aztán ugye, egyre jobban kristályosodtak a dolgok. Most már nem érzem, hogy találok megfelelő társat és minden tök jó lesz. Sőt, igazából azt sem, hogy lesznek kiemelkedő pillanatok.

Eddig szokásos sztorinak tűnhet, sikertelen férfi panaszkodik, de a fordulat pont ez: Igazából mindig volt valamilyen szinten lány a képben. Gimiben-egyetem elején volt egy hosszú és komoly kapcsolatom, olyan tinisen felnövős. Voltak jó pillanatok, de utólag már összességében nem tűnik olyan nyerőnek a dolog, mert sokkal többet adtam a kapcsolatban és kimaradt egy csomó olyan apróság, amire vágytam. (Lehet, hogy ezek másnak lényegtelenek, de nekem sokat jelentettek volna.)

Aztán jött még egy komoly lány, akivel kicsit több, mint egy évig voltam együtt, de annak is vége lett.

Közben voltak kisebb-nagyobb dolgok, pár laza kapcsolat, de ezeknél nem éreztem azt, hogy igazán társ lenne a másik. Volt, ahogy nyíltan csak szexről volt szó, volt, hogy odavoltak értem lányok, de hiányzott belőlük mindig valami. Volt pár olyan lány, akikkel komolyabbat is eltudtam volna képzelni, de náluk vagy egyáltalán nem volt esélyem vagy ha igen, képbe került nálam jobb. Voltak olyan lányok is, akik először kifejezetten hajtottak rám, előadták, hogy mennyire passzolunk, de aztán konkrét válasz nélkül mégsem lett több.

Természetesen dilemmáztam a dolgon, kerestem, hogy mit is csinálhattam rosszul. Beszélgettem erről több emberrel is, de velük nem mentem sokra. A környezetem szerint megnyerő a személyiségem, sok dologban egyedi a szemléletem, a humoromat bírni szokták, intelligensnek tartanak. Nem tartom magamat tökéletesnek, sőt... De meglepően sok pozitív visszajelzést kaptam.

Így végül arra jutottam, hogy a külsőmmel lehet a gond. Főleg, hogy volt egy időszakom, amikor edzettem és sokkal több lány kezdeményezett nálam. Viszont náluk azért érezhető volt, hogy elsősorban nem a személyiségem miatt kezdtek érdeklődni, amit eléggé kiábrándítónak éreztem. Állítólag az elvárásaim alap dolgokból állnak, mégis nagyok.

Szóval az évek alatt történt egy csomó dolog és átértékeltem a társkeresést. A környezetemben már egy ideje nem látok olyan lányt, akire tényleges társként tudnék tekinteni. Ismerkedtem pár évet, de lehidaltam, hogy milyen csajokba botlottam.

Most már nem érzem, hogy úgy tudnék lenni egy kapcsolatban, hogy teljesen elengedem magam. Nem tudnék megbízni a másikban, hogy nem cserél le, nem érdekből van velem és hasonlók, mert egyszerűen ezt tapasztaltam sorozatosan és ezt látom a környezetemben. Nem akarom már megnyitni a személyes terem.

Nem panaszkodni szeretnék, csak kíváncsi vagyok, hogy más hogy látja a dolgot, esetleg volt már hasonló helyzetben és mi lett végül vele. Esetleg aki tudna valami tanácsot adni vagy olyat írni, amit szerinte érdemes lenne átgondolnom, azt is kíváncsian várom.

Tudom, sok lett, de köszi, hogy elolvastad!