Kislányos alkatú lányok! Gondot okoz ismerkedésnél, hogy gyereknek néznek titeket?

Párom magas és vékony most 32 de ha borotválkozni olyan 15-16 évesnek néz ki, főleg nyáron a rövidnadrág, póló,tornacipő ruháiban.

Őt dohányboltból akarják mindig kiküldeni illetve munkában nehéz neki mert túl fiatalnak gondolják.

Munkatársam szintén ilyen típus, ő még alacsony is hozzá 160 a felesége is ez a pici, vékony, jóval fiatalabb kinézet.

Ők meg 34 múltak de mai napig diákjeggyel mennek strandra ahol nem kérik el a diákot. :D

Nincs kislányos alkatom (165/61), de nekem is, mint az egyik válaszolónak, az arcom miatt vannak félreértések.

Dohányboltban gyakran kértek személyit, mikor meglátták, ment a hű meg ha... (már nem nagyon járok, max a környéken energiaitalért, de kis település, ismernek :D)

Volt szomszédunk mikor megszületett az első gyerek (21 voltam), megkérdezte, nem bántam meg, hogy ennyire fiatalon szültem?

(Ő 17 körülinek nézett akkor, és van egy 6 évvel fiatalabb öcsém, akit kissé többnek tippelt, na azt hitte sokáig, hogy ő a bátyám.)

Most 30 vagyok, 3 gyerekkel. A nagyot gyakran a húgomnak nézik :D

Annyiban hogy mindig a teltebb de habitusban is nöiesebb barátnöimet választják, de ha nincsenek is jelen es késöbb ismerik meg öket akkor meg már párkapcsolatban mozdulnak rájuk es nem egy exem (aki pont a vékonyakat szereti)utánam mégis testessel(ha ronda is) jön össze mert inkább vált

Szoval ezzel a "kiscsaj"effekttel mintha mindenkinek csak villogni meg szorakozni kellenék csak, komolyra nem

Az alkatom szerintem nem számít annyira kislányosnak, van fenekem, meg mellem (bár nem giga nagyok, de azért messze állok a lapostól), viszont nagyon alacsony vagyok 156 cm, és ehhez 50 kiló. Az arcom és az öltözködési stílusom is nagyon fiatalos, sehol se hiszik el, hogy lassan 30 leszek. Pedig tudományos munkakörben dolgozom, a gondolkodásom sem gyerekes, bár a humorom az talán. Leggyakrabban azt hiszik, hogy a húszas éveim elején vagyok, néha meg egy ciderért is elkérik a személyimet. A hallgatók rendszeresen azt hiszik, hogy "közülük való" vagyok, aztán picit meglepődnek. Edzőtársaim is pislogtak, mikor szóba került, mert közeledik a születésnapom.

Hátrányát nem igazán tapasztaltam. Nyilván a tekintélyért meg kellett küzdenem a munkahelyemen, de semmi extra. Vagy csak hozzá vagyok szokva. Pár keresésben sem okozott gondot. Párom, akivel már egy ideje együtt élünk hasonlóan fiatalabbnak néz ki a koránál, ha megborotválkozik, 18-nak néz ki. Édesanyám meg is jegyezte, mikor érettségi találkozóról tett fel képet, hogy nem tévedt-e el, mert mindenki sokkal idősebbnek tűnik páromnál a képen. Mi elvagyunk így, élvezzük a helyzetet, mosolygunk a félreértéseken. Ha az ember nem feszül rá, kellő humorral, és pozitivitással áll hozzá, akkor kifejezetten előnyös helyzet ez szerintem.

"pedo negyvenesek meg lihegnek és csorgatják a nyálukat. Borzasztó!"

Ezt még kiegészíteném azzal, mikor a pedo 40-es, aki azt hitte max 20 vagyok, szembesült azzal hogy igazából 30 fölött, akkor még ő kezdett nekem papolni az ideális életkor különbségekről.

Ezt hogy kell elképzelni? Hogy-hogy nem látszik valakin, hogy hány éves?

Nekem más gondom szokott lenni: idősebbnek nézem a tinédzsereket.