Ti miképp írtok rá egy lányra, élőben hogy szólítjátok meg, illetve hölgyek mit vártok, mivel írjanak rátok és élőben mivel szólítsanak le titeket?

Szerintem az őszinteség és magabiztosság a fontos. Ha személyesen mész oda valakihez úgy gondolom nincs szükség semmi kitalált indokra. Vannak nagy dumás meg humoros pasik, akikből árad az egyediség, ha nem pont ilyen vagy és nincs a talonban semmi tényleg jó szöveg, akkor egyszerűen és magabiztosan csak szólítsd le, mondd neki hogy csinosnak találod és esetleg meginna e veled valamit, ha beültök valahova. Beszélgetni vagy kicsit jobban megismerni egymást, ha részéről is oké. A többség általában zavarba jön és valszeg lefog rázni azzal, hogy bocs de nem. Ez van, akkor majd más beül veled kávézni. Légy magabiztos! Ne olyan tapló, bunkó "kihanem én" stílusban, csak olyan egészséges önbizalommal rendelkezően. Nem is kell túl izgulni, mert ha nem jön össze max annyit mondasz oke szia és mész tovább a dolgodra. Hidd el senki nem fog rád ferde szemmel nézni, mert udvariasan leszólítottal egy lányt, aki tetszik. Tudom manapság a legtöbb lány egy bunkó idiótaként viselkedik (lehet csak a saját bizonytalanságukat próbálják leplezni) de személy szerint nekem mindig az őszinte és egyenes emberek jöttek be. A hülye kisfiús stílussal és valami gázos szöveggel szerintem csak mellé mennél. Felnőtt, érett férfiként, egyenesen oda állsz és közlöd. Interneten, írásban szerintem ugyanez.

Ha nem jön össze elsőre, másodikra, sokadikra akkor is próbálkozni kell. Ezer és egy oka lehet, ha valaki elutasít. Nem is biztos miattad van, bármi lehet. Szóval szerintem csak őszintén, magabiztosan és lazán.

Az őszinteség az még meg lenne, de a magabiztosság és a lazaság bennem soha nem volt meg, ennek teljesen az ellenkezője vagyok. Mindig is baromira irigyeltem azokat, akik magabiztosan, lazán és bátran fejest mernek ugrani az ismeretlenbe, utána meg az elutasítás okozta kellemetlenséget csak úgy le tudják magukról rázni, mint a borsót, és próbálkoznak tovább. Istenem, basszusgitár, miért nem születtem én ilyennek?

Meg már eleve ott van az a helyzet, hogy marhára hülyén érezné magát az ember, mert állandóan az járna az eszemben, hogy ő tenne velem szívességet azzal, hogyha csak 5 percre is leállna velem beszélgetni. Ez meg így elég megalázó helyzet lenne.

És ha igent is mondana, a további nehézségek csak utána jönnének: miket kéne kérdezni tőle, ráadásul ilyen óriási feszültséggel, hogy ne fulladjon monotonságba a beszélgetés, mint egy interjú. Hevesen dobogó szívvel, remegő, izzadó tenyérrel, kiszáradt szájjal. Istenem, csak egyszer tudnám meg, hogy milyen az, ha valaki nem ilyen, és lazán, magabiztosan, bátran tud beszélgetni.

szerintem utcán odamenni valakihez majdnem 100% ban vesztes ügy.

ha mondjuk egyedülálló lennék is, és utcán egy vadidegen csak úgy odajönne, én valahogy tartanék tőle, valamilyen szinten megijednék. és szinte biztos, hogy elhajtanám. Lehet, hogy utána megbánnám., de ez egy reflex.

Ha utcáról van szó, és mondjuk rendszeresen együtt várjátok a buszt, vagy ilyenek, akkor jó lehet, hogyha mondjuk egyszer kérdezel tőle valamit, pl. melyik busz megy a.. oda.

Legközelebb már köszönhetsz neki,hiszen már ismerősök vagytok. Aztán megint mondhatsz valamit, szép lassan beszédbe elegyedhettek, és elhívhatod valahova.

Nekem legalábbis kell ez a hozzászoktatás.

Mondjuk a mostani barátom is az első alkalommal hogy véletlenül találkoztunk, hívott el randizni, de mielőtt elhívott, nagyon jól beszédbe elegyedtünk, egy fél órát biztos beszélgettünk, és nagyon jól ment. Akkor hívott el randizni. Szóval nem a semmiből. De mondjuk nem is az utcán volt.

Utolso. Kutyaharapast szorivel, ahogy szoktak mondani. Oda kell menni es nyitni. Arra a masik reagal valahogy, jo esellyel elutasitassal. Nem baj. A kovetkezo is el fog utasitani. Nem azert mert hulye vagy, nem azert, mert ronda vagy, hanem azert mert nala abban a pillanatban lent van a sorompo. Ezt addig kell folytatni, amig nem talalsz egy olyat, aki pozitivan reagal. Onnantol egy uj jatek indul.

De en a helyedben ezeket a buszmegalloban valo leszologatos probalkozasokat hagynam a fenebe. Sokkal egyszerubb es celravezetobb, ha valami tarsasagi esemenyen kezdesz el ismerkedni. Nem is a no agybavitele a cel, hanem a nyitas masok fele. Mindegy, hogy talponallo kocsma, akarom mondani etkezde, egy vonat, vagy egy fesztival a helyszin, a lenyeg, hogy van egy alap tematika meg valami publikus hely.

Helyet kersz, leulsz, majd felteszel egy kerdest az adott hely kontextusaban. Az se baj, ha nincs egyedul a csaj a lenyeg amugy is a beszelegetesen van, ott meg meg praktikus, ha tobben vagytok, konnyebb a tarsalgas. Egy fesztivalon adja magat, hogy mikor jottetek? Hany napig maradtok? Lattatok ezt meg azt a koncertet? Ki a kedvenc eloadotok? Esni fog-e az eso? (ez egy k'rva fontos dolog! ;) )Szamtalan ilyet fel lehet tenni. Egy ido utan meghivhatod oket valami italra, amit epp kortyolgatnak, es akar meg a kov koncertre is elkiserheted oket, mert "mindig is meg akartad nezni".

Az egesszel csak azt akartam mondani, hogy te vagy a hadvezer, olyan terepet valassz, ahol minden adott a gyozelemhez. Egy buszmegallo nem ilyen.Es igen, eloszor a csatakat kell megvivni, aztan majd ugyis alakulni fog a haboru, ahogy elobb jonnek a gyozelmek. Legyen ertelmes celod, nem kell a fel vilagot elfoglalni, elsore eleg az, hogyha a raszta haju csajjal elbeszelgetsz a fuves cigi rejtelmeirol.

43F

a buszmegállót azért írtam, hogyha utcáról van szó, talán még az a legjobb terep.

de ha összejövetelen, stb. lehetőség van flörtölni, akkor az természetesen szerintem is sokkal jobb, mint az utca.

eleve én nőként nem küldöm el mondjuk a házigazda barátját a búsba egy házibuliban, csak mert hozzám szólt.

szóval sokkal jobb terep, igen.

úgy értve, hogy ha nem szedik össze magukat, akkor nem tudnak szaporodni.

az állatvilágban sem tud szaporodni, aki nem kapja össze magát.