Válás kisbaba mellett?

Férjemmel 7 éve vagyunk házasok. Nagyon fiatalon, a húszas éveink elején házasodtunk, pár hónapja született kisbabánk. Én mégis úgy érzem, hogy érzelmileg kiegyensúlyozottabb életét tudnék biztosítani a kisbabánknak, ha külön folytatnánk tovább. A férjem mindig is labilis személyiség volt (nem egyszer fenyegetőzött öngyilkossággal, többször a várandósságom alatt is), nagyon hosszú ideig járt főiskolára, mire kisajtolt magából egy diplomát (azalatt az idő alatt én már rég végeztem és dolgoztam). Emiatt mindig is volt benne kisebbrendűségi komplexus. Azóta, hogy végre dolgozik, hagyja magát teljesen kihasználni, durván befekszik a munkaadója alá (a család kárára). Mindig is kicsit anyafüggő volt, ez az utóbbi évben csak fokozódott. Nagyon kedves az anyósom, de egy olyan egészségtelen függési viszony van köztük, ami szerintem nem férhet bele egy felnőtt férfinél (többek között az anyja titokban pumpolja pénzzel, mert szegény pici fia "keveset keres"). Sem magáért, sem értünk nem tud kiállni. Úgy érzem, hogy amíg az évek alatt én felnőttem, ő megragadt az eltartott jófiú szintjén. Sajnos én is csak utólag jöttem rá nagyon sok mindenre, a várandósságom alatti viselkedése nyitotta fel a szememet (ennek ellenére nem csinálnám vissza, imádok édesanya lenni). Már a várandósság alatt is felmerült, hogy elhagyom, de a családom teljesen ellenem fordult, a szemükben ő a mintaférj, hiszen nem csal, nem iszik, nem ver (tényleg csak ennyi az elvárás??), azonban szerintem nem lehet úgy leélni egy életet, hogy a férjemre nem tudok sem számítani, sem férfiként tekinteni. Továbbra is tisztelem, mint embert, nem is szeretném elvágni a fiával a kapcsolatot, de nem szeretném, ha egy feszültségekkel teli kapcsolatban nőne fel és ezt látná példaként (többek között, hogyha probléma van, fenyegetjük a másikat, hogy leugrunk egy hídról). Pszichológushoz menni nem akar, egy egy ilyen esemény után nem is emlékszik rá, hogy megtörtént. 7 éve támogattam mindenben és voltam mellette minden ellenére, de elfáradtam. Sajnos benne van a pakliban, hogy a válás említésére megpróbálkozik az öngyilkossággal (náluk ez a szó nem létezik, anyósom évtizedekig élt együtt az alkoholista férjével a munkába menekülve). Tényleg együtt kéne maradni csak a gyerek miatt? Ekkora bűn, ha kisbabával én kezdeményezem a válást? Szerintem jobb ezen előbb túllenni, mert akkor a pici már egy kialakult rendszerbe nő bele, nem a csatározást látja (mocskos volt a szüleim válása , tudom hogy nem szeretném csinálni)...