A férjemmel vàlunk,hónapok óta megcsalt! Van egy közös gyermekünk. Kinek,hogyan sikerült ezt feldolgoznia ezt a dolgot? Mennyi idő után enyhül az érzés? Tapasztalatokat várok!

Nálam a "kedves" volt feleségem lépett félre tavaly! Idén elváltunk. A nagyobbik lányom velem maradt. Hogy dolgoztam fel? Nem volt könnyű, de idővel sikerül! Minden nappal könnyebb lesz picit.

Nekem az a tapasztalatom, hogy amikor valakit megcsalnak, az az esetek többségében nem csak szórakozásból történik. Ott már valami nincsen rendben. Engem kétszer hagytak el fiatalabb nő miatt (tíz évvel fiatalabb mindkettő). És tudom, hogy mik voltak a problémák, amelyek ehhez vezettek. Annak, hogy fiatalabb, csak annyi jelentősége van, hogy mindkét pasi megengedhette magának, és meg is tette, hogy fiatalabbat válasszon. Az első pasi korábban egy kevésbé fiatallal is megcsalt. Az volt az életem első megcsalatása. Egy évig tomboltam. Saját döntésemmel vetettem véget a hisztinek, kihajítottam minden bizonyítékot, és mindent feledve folytattam a kapcsolatot, amit nem kellett volna. Mindegy. Én különbséget teszek félrelépés és huzamosabb ideje fennálló, a háttérben futó kapcsolat, azaz "félrejárás" között. Ki mennyire nyitott, vagy mennyire konzervatív. A házasság megromlása többnyire nem akkor kezdődik, amikor a csalás, illetve amikor a csalás kiderül. Ha most kellene egy ilyen helyzetben döntenem, mérlegelném, hogy van közös gyerek, és nem biztos, hogy elválnék. A kérdésem az lenne, hogy mekkora a gyerek, és biztos-e az, hogy végérvényesen megromlott a kapcsolatotok, vagy csak nem dolgoztatok meg a megmentésén. Én nem egy párt ismerek, akik a békéltető tárgyaláson kibékültek, és szépen folytatták tovább. Semmi rossz szándék nem vezérelt, amikor ezeket a sorokat írtam, senki ne értsen félre! Van, amikor a megbocsátás bölcsesség, van amikor szívás. Azt tudom mondani, hogy amikor az ember már el sem hiszi, hogy lesz neki másik, akkor jön a csoda! Fel a fejjel mindenképpen!

Amikor már gyerek van, nem olyan a kapcsolat, mint gyerek előtt, ezt mindenki ismeri. Ha a férjed azért lépett le, mert nem elég időt és figyelmet fordítottál rá, akkor sajnos azt tudnia kellene,(de még nem tapasztalta meg) hogy egy másik kapcsolatban is csak idő kérdése ez. Érkezhet egy új gyerek, vagy esetleg már van egy, az előző faszitól. Aztán jön a döbbenet, hogy én nem ilyen lovat akartam. Problémáért nem kell soha a szomszédba menni. Ezért mondom, érdemes megfontolni. Ha a szex laposodott el, azon is lehet sokat javítani. Ha a másik nő nagyon ráakaszkodott esetleg, és ezért, vagy más okból, pl. a Te érzéseid miatt nem visszafordítható a dolog, akkor úgy lehet túlélni ezt a legkönnyebben, hogy azt mondod magadban, meglátjuk, miért kellett ennek így lennie. És majd az idő megadja a választ. Az élet hoz egy jót vagy jobbat. Csak bízz benne, és így lesz! Akkor is, ha nem bízol, egyébként! :-) Csak ne legyél negatív, mert akkor minden pasi el fog kerülni.

Én jelenleg egy olyan bonyolult kapcsolatban vagyok a "felesleges" (?) harmadik, ahol a férj a feleségétől tíz éve külön alszik, és valami beteg módon mégis eltartja, de úgy, hogy az nem mos, nem főz, és nem is takarít rá, sőt nem is vásárol be, és a számlák fizetését sem végzi el. Nem is dolgozik, egész nap azt tesz, amit akar, (= a házban lomol, vagy az ágyon döglik, táplálkozik, sorozatot néz.), semmi felelősség, semmi kötelezettség, és mivel nincs semmi keresete, mindjárt nyugdíj korba lép, de az se lesz így neki, nem akar válni. Sőt, még a ház másik felét is meg akarja tartani. Mert hogy a férje q...zik. Az ostoba azt hiszi, hogy ez elég ok rá, hogy tulajdonjogot szerezzen... Gyakran elutazik (a nő) fél évre a már felnőtt gyerekéhez külföldre, és a férjét onnan irányítgatja távirányítóval, hogy mikorra kell hazamennie, mikor melyik boltba léphet be, és melyikbe nem, kivel állhat szóba, mit nézhet a neten, stb... és közben folytatja az átkozódást. (Egy ilyen hosszas távollét alatt jöttünk össze kb. 4 éve. Ez minden nő számára az én intelmem, a férfival törődni kell, nem manipulálni!!! )A férj azért tűri a megalázásokat, mert a nő elhitette vele, hogy a kapcsolat kizárólag miatta ment tönkre régen,( mert te b.zi vagy, impotens vagy, a fodrászt k...getted, meg az özvegyasszonyt, stb.) és szegény, aki amúgy sokáig semmi rosszat nem csinált, már a végén semmire sem értékelte magát. A dolog változóban van most, és a válást is elindította. Sokat tudnék mesélni, mert a megcsalt és a csaló oldalán is álltam. Természetesen minden rossznak én vagyok most az oka, én a "fiatal p." de én ezen tudok már nevetni is. Az életét akarja rátenni, hogy engem megöl. Szóval, Te ne mérgezd magadat ilyesmivel semmi esetre sem, mert az csak téged pusztít!!! Próbáld megkeresni legalább, mik a gondok, hogy tudd, miken kell(ene) változtatnod. És hidd el, amit már én tudok, nem feltétlenül a másik nő a szemét és a q..., hanem talán előbb valami félresiklott köztetek. Még egy adalék. A feleség úgy öltözködik, hogy amikor először láttam, azt hittem, a hajléktalan szállóról jött elő. A férje pénzét lenyúlja egy az egyben, és nem veszi észre magát, az igénytelen külsejét sem. A saját szobája bűzlik a kosztól, ezért nem is tud ott bent aludni, a volt gyerekszobába megy olyankor. De a férje szobáját akarja felrakni a netre, hogy mekkora disznóól. Közben pedig ő az, aki eltartottként nem takarít rá. Sok minden vezethet a bajhoz, az elhidegüléshez, amit esetleg magunknak sem merünk bevallani. Az ő esetükben annak idején lehet, hogy egy jó síkosítóval megoldódott volna az ég világon minden, és nem halmozódnak fel az egymásból eredő bajok ekkora heggyé. Meg kell keresni a kritikus pontokat, (ha pl. sokat le kell fogynod, tedd azt, ha szebb ruhák kellenek, vegyél! Ha szexuális segédeszköz vagy pornó kell neki, legyen, ha több ölelés vagy intimitás kell, cselekedj!) Meg lehet mindent beszélni. Egy próbát legalább is megérne, szerintem! Ha semmiben sem érzed hibásnak magad, akkor is próbáljatok meg higgadtan beszélgetni hosszasan, mert a harag hirtelen és gyakran rossz döntést hoz ki az emberből. Az életben semmi sem örök, minden változik, és mi félünk is nagyon a változástól rendesen. Pedig nem feltétlenül kellene. Próbálj úgy tekinteni rá, mint egy szerencsekerékre, mert kb. így működik. Soha nincs mindig fent, vagy mindig lent. Nekem ez 50 év tapasztalata. Minden jóra fordul, így vagy úgy!!! (A 22. a 23. és a 24. választ mind én írtam -csak mert hogy nem tudom, mi látszik.)