Férfiak, ti elválnátok, vagy maradnátok?

Figyelj. Elszámolsz tízig és jönnek a lapos kapcsolatban élők majd, akiknek nincs hova meg miből, meg bátorság, és úgyse kellenének másoknak, egyedül meg fosnak élni, és majd jól elmondják, hogy:

-persze dobj csak el egy szép kapcsolatot, mert hajt a farkad

-persze tedd tönkre szegény kamasz életét

-persze ne is gondolj a feleségedre, csak mert ő még szeret

-menj el párterápiára

-szeress bele újra

-talán nézz magadba,

-következő kapcsolat is lapos lesz x év múlva (ez a személyes kedvencem)

Egyszóval tégy bármit de nehogy kilépj. Maradj, nyűglődj, szenvedj, legyél szexuálisan frusztrált, hiányozzon az érintés, az ölelés, de már nem lehet sok hátra. Kb még úgy negyven év...

De hogy én is válaszoljak: állj fel, és TÉGY magadért, tégy a saját boldogságodért. Úgy akarsz élni, hogy a pároddal ami összeköt az a hitel?

De őszintén meg nem tetszik, hogy arra vársz, hátha valaki belép az életedbe. Mert így nem tisztességes a feleségeddel. Tudod, hogy nem megy zárd le.

Érdekes ha egy pár szakít, tök oké, ha már házasok, akkor mintha bilincsben lennének

Én, mint mozaikcsaládból jött gyerek, mindig azt mondom, hogy először próbálja meg az ember helyrehozni a kapcsolatát, mert az a kapcsolat nemcsak kettejükről szól, hanem arról a szerencsétlen gyerekről is, akinek a feje felett döntenek.

De! Ha a kapcsolat rendbehozása nem megy, megpróbálkoztak a felek mindennel, és nem tudják helyrehozni, akkor meg menjenek szét. Azt látni is pocsék gyerekként, ha a szülők nem szeretik egymást.