Egy munkamániás férjjel együtt maradnátok, akinek fontosabb a pénz és a munka, mint a családja ?

3 éve vagyunk még csak házasok, 7 éve vagyunk együtt. Megcsalás egyik félnél sem volt sosem. Férjemről azt kell tudni, hogy rettenetesen önfejű és sosem vallja be ha hibázik, mindig mindenért mást hibáztat. Én ezt gyűlölöm benne, mert ha valami nem ugy van ahogy ő elgondolta, akkor velem kiabál, engem hibáztat, még akkor is ha én azt sem tudom miről van szó. És nekem ebből már nagyon elegem van, én már úgy érzem hogy ez miatt kezdem meggyűlölni őt, nem tudom hogy még szeretem e őt, sokszor azt kívánom, hogy haza se jöjjön, mert aztán csak felidegesít és meg sem tudjuk ezt beszélni normálisan mert abból is csak veszekedés van és elküld. Utobbi években nem működik a komumikacio köztünk, sosem volt egy dumagép, de semmit nem beszélünk meg, illetve nagyon kevés dolgot, és az a kevés dolog is csak a munkáról szól. Van egy saját cégje, ami nagyon jól megy, nagyon sokat keres, és a munka megszállotja. Ő az év 365 napjában dolgozik. Tavaly karacsonykor 1 egész napot volt otthon, de másnap már ment a műhelybe mert azt mondta hogy kár elfecsérelni a napot pihenésre, neki 1 nap elég volt. Utoljára nászúton voltunk kirándulni 3 éve, azóta semmi. Van egy 3 hónapos kisbabánk, azt hittem ha lesz baba, akkor legalább hétvégén velünk lesz, vagy legalább vasárnap délután, de nem. Egyetlen egy napot a szülés óta nem volt itthon. Ha hazajön tiszta véletlen korábban 1-2 órával, akkor azt hallgatom tőle, hogy ez alatt keresett volna XY összeget. Mindent pénzben mér. A kórházból is úgy hozott minket haza, hogy végigtelefonálta az utat, én vonszoltam magam es a picurt a babahordozóban, ő meg sietve ment és intézkedett, telefonált. Amikor jó pillanatában van, akkor olyan mint egy mézes madzag, mondta hogy neki mi vagyunk a picurral az egész világ, és nem tudja mi lenne vele, ha mi nem lennénk, hogy értünk dolgozik, hogy mindenünk meglegyen. Valóban nincsenek pénzügyi problémáink, mindenünk meg van, neki hála nem kell semminek néznünk az árát, de egy ami hiányzik az életübkből az ő maga. Sokszor mondom neki hogy élhetnénk szerényebben, kijönnénk kevesebből is, de ő csak hajtja magát. Félek, hogy 30 évesen szívrohamot vagy agyvérzést kap. Én abszolút nem vagyok költekező típus, tőle sosem kértem pénzt.

Szerintetek mit tehetnék, hogy javuljon a helyzet ? Szerintetek elköltözzek a kicsinnyel, hogy rájöjjön végre, hogy így nem lehet ? Én így nem tudok tovább élni, történnie kell valaminek, de nem tudom mit tegyek, beszélni hiába beszélek neki, nem lehet vele komunikálni