Hogyan lehet feldolgozni, ha az ember szülei "öreg" fejjel válnak el?

Anyu túl van az 50-en,apu a 60-on.Már vagy 15 éve rossz a kapcsolatuk,sokat veszekedtek.Nem váltak el,szerintem az anyagiak miatt.Sosem álltunk jól.Meg a gyerekek miatt,mert szerintük így jobb (marha jó volt).Most meg el akarják adni a házat és szétmenni.Én meg nagyon aggódom értük.Ha így lesznek boldogok,hát hajrá,csak félek,hogy nem fognak boldogulni anyagilag,apu meg amúgy sem.Elég trehány,késve fizet számlát,gyűjti a szennyest,stb.egész életemben értük aggódtam,hogy "istenem csak szeressék egymást".Most meg tessék.Persze tudom,hogy az ő életük,nincs beleszólásom,de hogyan tovább?Majd külön járok egyikhez is meg másikhoz is?Kérdezősökdnek egymásról?Boldogulnak egyedül?Fognak beszélni egymással?Ráadásul nem is mondták el még hivatalosan,csak célozgatnak (ami szerintem nagyon béna dolog),hogy karácsonykor már úgyis mindenki máshol lesz,stb.Mintha nem lehetne rendsen megbeszélni.Persze ezt is külön-külön mondják.Van már saját családom és őszintén szólva örülök,hogy nem kell ehhez az egészhez napi szinten asszisztálnom.