Akinek már elvált gyerekes a társa nem fél hogy őket sokkal könyebben otthagyják gyerekkel? Hiszen már egyszer megtette, vagy másodjára már senki sem szívesen hagy ott még egy gyereket? Bízhatok így a páromban?

Egy nő mindog ugy számoljon a szüléssel hogy magának szül.

Senki nem tart ki manapság huszonevekig egy nő mellett.

Max 10 év es kapa

Nem a gyereket hagyta ott, hanem a nőt. Normális apa mindentől függetlenül tartja a kapcsolatot a gyerekkel, támogatja, minőségi időt tölt vele, ellátja tanácsokkal, tanítja focizni, horgászni vagy barkácsolni, stb. Tehát az apa szerep megmarad.

Aki nem ezt teszi, állandóan vernyog a gyerektartás miatt, mocskolja az exét, és maximum telefonon tartja a kapcsolatot, illetve láthatás alatt se foglalkozik a gyerekkel, az nyilván egy s2ar apa, meg őszintén szólva egy s2ar ember. Az is hülye, aki szóbaáll vele, nem hogy még egy gyereket szülni neki...

Egy gyerekes férfi ebből a szempontból jó: nem árul zsákbamacskát, egyértelműen kiderül, hogy milyen apa. Nem a terhesség alatt meg a szülés után fog érni a meglepetés, hogy teljesen kifordult magából, nem hitted, hogy ilyen apa lesz.

Lepontoztatok a harmast de igaza van.

Az en parom jo apa, csak a felesegetol valt, nem a fiatol. Egyebkent ez is lenne a normalis, attol hogy a hazassag nem mukodott, a gyerekert kozosen kell vallalni a felelosseget. Es amennyit segitett az exnek a kezdetek kezdeten, amikor szetmentek, nem csak a gyerekkel kapcsolatosan, tudom ha veletlen ugy alakulna hogy a mi utjaink is elvalnanak, maximalisan szamithatnek ra, mert o ilyen ember.

Az exemtol viszont nem akartam gyereket, heti 1x max 5 percet telefonalt a lanyaval, es a masfel ev alatt mig egyutt voltunk, asszem 4-5 alkalommal volt nala, nalunk soha, en szemelyesen nem is ismertem a kislanyt. Ha nekunk kozos gyerekunk lenne, szarna ra.

A nőt egyedul hagyják a sz.rban a gyerekekkel.

Az ilyenek jatszák messziről az apát a heti láthatásokkal. Hát nem ezt hívjuk apának aki kiszállt a családbol.3

Én 2 gyerekkel mentem férhez csúnya dolgok után.

Olyan társra találtam aki tökéletesen elfogadta szerette a gyerekeimet.(Együtt neveltük fel őket)Nagyon kicsik voltak.Ma már felnöttek.

Rengeteg mindenen múlik hogy hogy sikerül ez.Körűlöttem volt néhány ilyen, Volt akinek sikerült volt akinek sokadjára sem.

Én ott látom a hibát ha akár milyen kicsi az a gyerek az új pár örökre néni, bácsi marad.(de az új pártól el van várva hogy sajátként támogassa vigyázzon rá anyagilag mindent megkapjon mintha az övé lenne)Hatalmas hiba ő örökre kívülállónak érzi magát és egy kétkezi robotnak.

Holott többet törödik vele(normális esetben mint az édesapa szülő)Ehez hozzá jön az hogy találni kell időt egymásra ami a kettőtöké.Ha ez nincs és görcsösen ragaszkodsz ahoz hogy te anya vagy (senki nem azt mondja dobd fére egy pasíért a gyerekedet)de ha nem szakítasz rá elég időt megunja és újra egyedül maradsz ő is boldogságra vágyik sőt ha normális hozzátok meg is érdemli.

Felnött gyerekkel elvált szülőknél látom hogy még emberszámba sem kell venni az új társat.De követelik hogy anyagilag és minden másban álljon oda az új társ.Ismertem olyan elvált szülőket ahol az egyik fél kitalálta hogy az új társ anyagilag egyedül gondoskodjon kettőjükről,hogy a másik fél minden pénzét oda tudja adni a felnött gyerekének.(Persze ki az a ostoba hülye aki ebbe belemegy)