Meg akarok halni, annyira depis vagyok, csak az tart életben hogy a babának és a kutyának szüksége van rám. Nem szülési depi, és amúgy egy életvidám lány voltam, nem tudom mit kezdjek?

Éjszakánként etetek, nem alszok. A pici 3 óránként óramû pontossággal kel fel. A párom behisztizett egy banális apróságon, haragszik rám mert megsértve érzi magát, és annyira bunkó a hétköznapokban hogy ma a gyógyszertárban elsírtam magam amikor a kicsi gyógyszerét váltottam ki. Eddig fôztem, takarítottam, kertet gondoztam, házat dekoráltam évszaknak/ünnepnek megfelelôen, most arra nincs erôm hogy magamnak teát csináljak. A ház kupis, a pasim hisztizik hogy nem csinálok neki enni, csupa rosszmájú beszólása van.