Meddig próbáltad még megmenteni a házasságod, és mikor mondtad azt, hogy ez már megérett a válásra?

A férjem sosem volt egy rendmániás alkat, de az elvárható szintet azért hozta az otthoni teendők terén. Megszületett a gyerekünk, másfél évig otthon voltam, megbeszéltük, hogy ezalatt ellátom én teljesen a háztartást (nagy ház, nagy kert), mert otthon vagyok, de ez átmeneti. Plusz fogadkozott, hogy a babával a kezdetektől mennyit fog segíteni. Nyilván közel nem segített annyit, mint ígérte, de valahogy kihúztuk a babakort. Aztán visszamentem dolgozni, még hatszor megbeszéltük, hogy innentől ismét ketten húzzuk az igát otthon - de a gyakorlatban esze ágában sem volt. De SEMMIT. Egy éven át napi szintű vita, könyörgés, hárítás, veszekedés, közben a gyerekkel is egyre inkább magamra hagyott a munkám mellett is, végül betelt a pohár.

Akkor pattant el nálam valami, amikor a szokásos vita során rámvigyorgott és azt mondta, idézem: "minek kínlódjak én a mosatlannal? Ha kihisztizted magad, úgyis megcsinálod te". Ezen a ponton minden további kérdés nélkül kiraktam.

Addig próbáltam még magam előtt mentegetni azt a gyökeret, amíg minden kétséget kizárólag bebizonyosodott a viszonya 🤷‍♀️

De hát mit csináljak, ha valaki annyira ostoba, hogy a közös számláról fizeti a szobafoglalásait? 😂