Egyszer szid, máskor szeret... Hogy reagálnátok?

Ne nézz hátra, menj amerre elindultál

45/f

Szia! Szuper vagy, hogy mertél lépni! Hasonló a szitu nálunk és, kb én is egy hete cuccoltam el a fiammal (már másodjára...). Úgy jellemezném a házasságunkat, hogy amíg el nem vett és meg nem született a gyerek, addig én is éreztem, hogy szeret és tisztel.

Egyik napról a másikra ellökött magától. Csak szavakban szeretett. Kiderült a viszonya. Újra akarta kezdeni (én is), egyik nap szeret, másik nap eltávolodik, harmad nap a szeretője kellett...

Nem akkor kell a másik mellett lenni, mikor minden rendben van hanem akkor, amikor viharfelhők gyülekeznek.

Anyja persze vakon védi, de ez már az ő gondja. Az ő férje 30 éve ezt csinálja vele, szerintem most azért gyűlöl, mert én mertem lépni rövid időn belül. Amikor őrjöngve megkérdezte, hogy miért nem harcolok a fiáért vagy mosolyogva azt mondtam: "Harcoltam én eleget, az egészségem is ráment már, inkább azt kérdezd meg, a fiad mennyit harcolt értem....".

Hogy döntöttél?

Mi köt hozzá az anyagiak?

Vagy anyudnal rosszabb? Uncsi es nincs kiút? Kerekedj felül ezen erzeseknek, de ezt az utat ne válaszd csakha rommá akarsz menni.

Többszőr megütött. Erről tudnál mesélni, mégis meddig üssön míg agyonver? Te ilyen szerelemre vágysz, vagy miért fordul meg egyáltalán az eszedbe hogy visszamenj?