Mi lenne a kiút? Hogy segítsem meg magam? Mit gondolsz erről a szituációról?

Szüleim 18 éve házasok, de szerelem, szeretet soha nem volt köztük. Apukám 48 éves volt mikor már családi nyomásra nem tudta tovább húzni a családalapítást, szóval megházasodott. Egy fiatal nőt keresett, aki szülhet neki egy egészséges gyereket. Megtaláta az édesanyámat aki 29 éves volt és úgy gondolta, hogy gazdag ez a pali, megfogta isten lábát... de tévedett. Nem volt olyan gazdag mint amilyen mutatta magát az apukám, és születésem után sorra jöttek a viták. Most 18 vagyok, velük lakom, de MINDEN EGYES NAPOM abból áll, hogy hallgatom milyen alpári, ocsmány módon szidják egymást. Régebben verekedtek is. Egyszer viszont kijött a rendőrség, azóta visszafogják magukat (nehezen). Apukám válna, anyukám nem. Mivel nincs hova mennie lakni, anyukám kézzel-lábbal ragaszkodik az "együttéléshez". De ez az együttélés annyit tesz ki, hogy édesapámnak eddig 2x volt infartusa. Anyukám pedig mindenféle idegnyugató gyógyszereket szed.

Én már tényleg nem bírom tovább. A mindennapi hihetetlen aggreszzió és depresszív légkör ami itt megy elvette már minden önbizalmam, életcélom. Egyáltalán el sem tudom képzelni, hogy valami valaha működhet egy nő és egy férfi közt. Elköltözni nem tudok, mert nincs rá pénzem. Suliba járok, szóval dolgozni sem tudnék annyit, hogy eltarsam magam. Apukám meg azt mondta, hogy nem ad nekem semmi pénzt ha elköltözök.