Hogy dolgozzam fel? Hogy lépjek túl ezen?

Bocsi,ha kusza lesz,de még mindig nem tértem magamhoz,és úgy érzem egy világ omlott össze bennem.

29 éves vagyok.5 éve boldog házasságban éltünk.Legalábbis én azt hittem. 3 éve a férjemmel megbeszéltük,hogy készen állunk mind anyagilag,mint erkölcsileg is egy babához.Ezért közös döntés után abbahagytam a gyógyszer szedését.

Hamarosan terhes is lettem,és boldogan vártuk a kis jövevényt aki 2007 novemberében megszületett.

Sajnos cheiloschisis betegségben szenved(nyúlszáj,farkastorokkal jött a világra)

Teljesen kiborultunk..Azelőtt azt se tudtam,hogy van ilyen betegség..

A férjem is összeroppant hiszen ahogy később megtudtam az is bántotta,hogy nem fia lett.Avval vigasztaltam magam,hogy az orvosok is mondták,hogy pár műtét után minden helyre hozható,és az étel befogadása sem fog gondod okozni..De amikor fél éves lett(3 műtéten már túl volt) elmondták,hogy szellemi fogyatékos is a kicsim,és soha nem lesz teljes értékű ember.24 órás figyelemre fog szorulni mindig.Ez már nekem is sok volt,mert a betegségét is nehezen tudtam kezelni,de ez mos egy rémálom...A férjem amikor kiderült a kórházban még tűrt,de otthon kirobbant belőle.Ő képtelen így élni,és nem bírja már elviselni az egész életet ami evvel jár,és járhat!

Kérte,hogy adjuk be egy megfelelő helyre ahol megfelelő szakemberek gondoskodnának rajta,persze mi is rendszeresen elmennénk hozzá..Nemet mondtam. Pár hónap után a férjem többszöri könyörgése ellenére sem engedtem így összepakolt és elhagyott minket. Azóta sem tértem magamhoz. A férjem minden hétvégén eljön,és mindig mondja hogy szeret,de ne vegyünk ekkora terhet a nyakunkba.Ki vagyok idegileg és testileg is készülve.A lányom még ma sem lépes kommunikálni a világgal.Nemsokára újabb műtéten fog átesni(szájpadlását készítik elő),de egy csomó vizsgálat van..Az orvosom szerint a lányomnak a hallásával is gond lehet..

Most már ott tartok,hogy talán a férjemnek van igaza,és rá kéne bíznom olyan emberekre akik tudják mit kell csinálni.Talán tényleg alkalmatlan vagyok ehhez(és sajnos érzem is,hogy már nem bírom sokáig)..Nem tudom mit tegyek! Hogy dolgozzam fel?

Köszönöm hogy elolvastátok,legalább kiírhattam magamból..de annyira fáj...