Miért van ENNYI válás?

mark86

Nem vagyunk azok...

mark86

nem is tartom fontosnak. Nincs vele semmi bajom,lehet hogy lesz majd valamikor,de úgy érzem nincs szükség erre,boldogok vagyunk.

Örülök neki!! Remélem nagyon sokáig boldogok lesztek együtt!! :)

Én lefekszem,mert hullafáradt vagyok, csak eddig a babóca miatt nem tudtam aludni.. :)

Jó éjt mindenkinek!!

Társadalmi probléma.

Erkölcsi értékrendi válság.

Osho féle boszorkányság.

Ártó-"védő"nők nagyfokú szerepe. (Többek között ezért távolodnak el a párok, ha a "barátok" még nem kezdték ki a kapcsolatot.

Az irigység miatt, kikezdik a házastárs agyik vagy mindkét tagját.

De mindez nem okozhatna gondot, ha divat lenne az őszinteség.

Ma csak a titkok és a cselszövés a divat! (De nehogy elmond neki...)

Régen csak őszinte emberek éltek? Ej, be szép is lehetett!

Amit Márk felsorolt, az szerintem sem harc. Alap dolog.

Számomra a harc azt jelenti pl., hogy mondjuk az egyik fél hűtlen, és mégis együtt maradnak, vagy mondjuk az egyik lop, csal, sikkaszt, de megoldják (hülye példa, tudom.) Szóval nekem a harc szó valami komoly dolgot jelent. Nem a hétköznapokat! Lehet, hogy ezért van annyi válás. Mert ilyen kis szirszar dolgokat neveznek harcnak, aztán ha tényleg harcolni kell, akkor azt mondják, hogy ők harcoltak már eleget. (Remélem, érthető.)

A gonoszság nem a váláson múlik. Az összeérés meg lehet, hogy soha nem történik meg. Nagyon rövid az élet.

Szerintem erre (is) mindenki a saját tapasztalata szerint tud csak válaszolni.

Egy (boldog vagy azért küzdő) házasságban élő nem érti, elítéli. Akit nem vettek el, aszerint így is jó, nem kell a papír, fő a szerelem. Akinek szétment a házassága, kapcsolata az meg amellett fog kiállni, hogy örül, hogy (sarkítva) már nem égetik meg máglyán és reméli, hogy lehetősége van újrakezdeni. És meg lesz sértve az előzőek véleményétől.

Ezért próbálom objekíven átgondolni :)

Ma a fogyasztói társadalom és az egyéni szabadság korát éljük. Az első generálja, hogy ne megjavítani vagy újrahasznosítani akarjuk, ami elromlott, hanem kicserélni. A második, hogy önzőek vagyunk: rettegünk a ki-tudja-mennyi időnk, esetleges lehetőségeink elherdálásától, és ezért az életre szóló döntésektől, és hogy a jogainkat sokkal jobban észben tartjuk, mint a kötelességeinket. Ki akarjuk zsákmányolni az életet, minél hamarabb, minél kevesebbet visszaadva, mert az jár, mert "megérdemeljük".

Mindenkinek joga van a boldogsághoz és törekszik is rá - ezzel nincs is baj. Csak a boldogság fogalma is megváltozott (szinte elvárássá vált önmagunk felé ill. sokan hamis, ideális képet kergetnek) és a módszerek is (ma már, gondolom, kevesen vallják azt, mint régebbi korokban pl. hogy a "szolgálat" vagy az "alázatosság" vagy pláne az "erény" tenne boldoggá).

Aztán meg valószínűleg régen sem voltak jobbak az emberek, de a keresztény értékrend és azzal a klasszikus női-férfi szerepek azért jobban jelen voltak az európai társadalmakban és így még egy pl. ateista házasságra is jobban hathattak.

Tehát amellett, hogy ma szétmennek azok a meggondolatlan házasságok, amiknek meg sem kellett volna történniük, biztos a fent felsoroltak miatt sok házasság meg sem köttetik ill. könnyebben feladják a felek. Ugyanakkor nem lehet látatlanba elítélni az elváltakat sem, hiszen két emberen múlik egy házasság és kívülállóként nem tudhatjuk, milyen okok, mennyi küzdelem és lemondás áll a háttérben.

Elméletem: Szerintem - de lehet, minden korban így érezték az emberek :) - újra fordulóponthoz ért a világ. Lehet, hogy felhígulnak, egyszerűsödnek a párkapcsolatok, mint pl. az ókorban, majd aztán újra a magánélet túlszabályozása következik mint. pl. a középkorban. Ez a kör talán az ipari forradalaommal kezdődött és hogy a világháborúk miatt a nőknek be kellett állniuk dolgozni, aztán hogy ezért ugyanannyi jogot és megbecsülést akartak, mint a férfiak, majd a 60-as években már melltartót égettek és ma már (megint) egyre legálisabb és kevésbé kuriózum a pucérkodás. "Érdekes" az is, hogy a gazdasági válság miatt az eddig egyre plurálisabb és toleránsabb jóléti nyugaton előbukkanak újra a jobboldaliak, közben meg keleten még mindig vallási harcok vannak többek közt a nők öltözködése miatt.

Szóval, mi nők, most "meg vagyunk zakkanva" és összezavarva arról, mit is kövessünk. Mert a legtöbbünk kisgyerekként arról álmodozik a függönyt magára terítve, hogy milyen menyasszony lesz, ha eljön érte A Királyfi és kigondoljuk, hogy fogják hívni a gyerekeinket. De az iskolában már híres állatorvosok vagy ünnepelt énekesnők szeretnénk lenni, hogy a sok-sok értünk epedő királyfiból kiválaszthassuk az Igazit.

És talán ma itt van a gubanc: amíg a felek (egyik, másik, vagy mindkettő) maguk sem tudják, milyen szerepnek, saját vagy külső elvárásnak akarnak megfelelni (vagy pláne ha az összes lehetőséget akarják egyszerre), nincs esélyük a közös játékszabályokra, az "összecsiszolódásra".

uff :)

31/N

"Osho féle boszorkányság."

???????