Leírnád nekem, hogy mi vezetett a váláshoz/szakításhoz? Többnyire kisgyerekes anyukák/apukák válaszát várom.

Megpróbálom röviden.

Amikor a fiam 2 éves körüli lehetett már akkor jöttek a gondok,de én mindig reménykedtem,hogy megváltozik minden,és jó lesz mint régen.Sokáig húztam azt amit nem kellett volna.

Váláskor a fiam 6 éves volt.Én 26 éves voltam akkor.

Válásom oka: Nem volt közös életünk. Eltávolodtunk egymástól. Nem kommunikáltunk egymással.Itt nem a beszélgetésekre gondolok, hanem arra,hogy abszolút nem beszélgettünk már egymással. Reggel amikor ment dolgozni köszönt.Este ha hazajött köszönt és ennyiből ki is merült a beszélgetés..Én eléggé beszédes voltam,és alig vártam,hogy este vacsoránál a férjemnek elmesélhessem mi volt a melóhelyemen,mit éltem át aznap stb.. De nem érdekelte. Így a végén már csak a fiammal beszélgettem,játszottam. Úgy éreztem magam mint egy kismadár aki kalitkában van bezárva.De a legnagyobb gondot az anyósom okozta. A férjem meg az anyósom mellé állt. Ez jobban fájt mint hogy nem kommunikáltunk.

Válásunk ennek ellenére békésen zajlott le. Énhozzám került a fiam. A gyerektartással voltak gondok az elején ,mert kijelentette,hogy az ő fia soha nem fog semmiben sem hiányt szenvedni,és mivel ő piszok jól keresett(feketén) ígéri havonta átutal a fiának 50 ezret. A bíróságon mivel nem volt bejelentett munkaviszonya így az akkori minimálbér 20%-át ítélték meg.Ez 9000 forint volt. Az első hónapban küldött is 50 ezret. Utána soha többé csak a 9000 forintot. Utána már nem volt fontos neki,hogy a fia semmiben ne szenvedjen hiányt.Így anyagilag igencsak padlóra kerültünk a fiammal.

Írtam,hogy békésen váltunk el,de a válásunk után voltak dolgai..Később hogy megismerte az új élettársát újra rendes lett. Bár a gyerektartásnál szólnom kellett,hogy a mindenkori minimálbér az évek múltával emelkedett,így a gyerektartást is annak mértékében emelni kéne,ezért most 13.000 forintot fizet.

A fiúnkat csak úgy támogatja,hogy ha nyáron ott van 1-2 hónapig akkor ő gondoskodik róla.Eteti,itatja, ad neki zsebpénzt stb.. Vagyis évente 1-2 hónapot náluk van..

Mi nem találkoztunk a válás óta.A barátság megvan,telefonon elbeszélgetünk mint két jó barát,de számomra már nem fontos. Azóta én is újra férjhez mentem,és jelenleg is boldog házasságban élek.

Feleségem a házasságunk utolsó éveiben megcsalt rendszeresen több fërfival. Obszénabbnál obszcénak képekből,levelekből tudtam meg.

Azonnal elköltöztem. Fizettem tisztességesen mindent. Önként adtam havi 110ezer ft-ot. Ez neki nem volt elég,követelt,követelt,követelt.

Ezt megelégelve bíróságra mentem. Innentől jött a pokol. Feleségem

szépen lassan megbolondult,mert felére vittél le a tartásdíjat bíróág Lányomból idegroncsot csinált feleségem. Hosszas per után márciustól nálam helyezték el gyermeket. Igyekszem lányombólwegy egészséges lelkületü felnőttet nevelni. Így élünk most.

Én még terhes voltam, amikor vége lett a kapcsolatunknak. Egyszerű oka volt a dolognak. A korábbi apró kis civakodásokból szép lassan állandó veszekedés lett, az egykori vőlegényemnek már azzal is problémája volt, ha levegőt vettem. Nem túlzok, volt, hogy rámüvöltött, hogy ne szuszogjak mert idegesíti. Akkor telt be a pohár, amikor szólt, hogy hívjak fel neki valakit, én meg a kezébe adtam a telefont, hogy most nem érek rá telefonálni, de hívja fel az illetőt nyugodtan, ebből egy iszonyatos nagy ordítozás lett, hogy miért nem teszek meg neki ennyit, és amikor kifogyott a szidalmakkal, akkor térden rúgott.

Én itt abbahagytam a dolgokat, egyszerűen nem voltam hajlandó tovább ezzel az emberrel maradni.

Amikor a fiam megszületett, akkor meglátogatta párszor, tett apai elismerő nyilatkozatot is (már ezerszer megbántam, hogy ezt megírtuk, de akkor még azt hittem, ezzel jót teszek), de gyerektartást nem volt hajlandó fizetni. Amikor már sokadszorra kértem, hogy a rá eső részt adja oda, akkor megfenyegetett vele, hogy elpereli tőlem a gyereket, vagy ha máshogy nem megy, majd egyszerűen eljön érte, és többet nem hozza vissza. Ezek után nem láttam többet. Volt gyermekelhelyezési per, nem volt hajlandó átvenni az idézést, nem jelent meg, nélküle döntöttek. Azóta sem hallottam felőle semmit, az a pletyka járja, hogy külföldön van, de őszintén szólva nem is bánom, hogy nem része az életünknek. Így mi már öt éve nyugalomban élünk a kisfiammal.

Ha nagyon röviden akarnám leírni a történetemet akkor csak ennyit kérdeznék.

Láttad Julia Robets filmjét az " egy ágyban az ellenséggel?" Nos én pontosan így éltem, csak én nem rendeztem meg a halálomat..

De hogy mi vezetett idáig vagy miért nem vettem észre ma sem tudom.

5 évig jártunk együtt. Én Budapesten éltem,dolgoztam. Ő vidéken élt,dolgozott. Minden hétvégén találkoztunk,elvoltunk.Hercegnőnek éreztem magam. Hiszen azt mondta amit mindig is hallani akartam. Tetszett hogy jóképű volt, hogy udvarias volt,hogy aggódott értem. tetszett hogy kimutatta mennyire szeret. Hittem neki. 5 év után megkérte a kezem amikor kiderült terhes vagyok. Igent mondtam,és 9 hónap csodálatos időszak jött. Leste minden kívánságomat,és hozzám költözött. megszületett a fiúnk. Szülés után amikor kijöttünk a kórházból már nem haza vitt. Kijelentette, hogy amíg én bent voltam a kórházban (3 hetet kellett bent lennem) ő felmondta az albérletemet,és ezentúl nála lakunk majd a vidéki házában.

A ház maga a pokol volt. Le voltak a konyhaszekrények apró lakattal lakatolva,mert csak az ő engedélyével használhatok bármit is ott. Úgy főztem,hogy előre kimért minden adagot.Se többet se kevesebbet csak annyit ami mi eszünk meg. A kicsi fiam hál istenek jó gyerek volt,csecsemőként átaludta az egész napokat. Ritkán sírt. Ha sírt akkor gyorsan meg kellett nyugtatnom,mert mindig azt mondta,hogy "nézem az időt.Ha 10 percnél tovább ordít,betapasztom a száját." Bele sem mertem gondolni mit jelent ez nála. Fél év után menekülni akartam. Nem tudtam. Nem volt pénzem,a szüleim nem éltek,testvérem nincs. Barátok már régen nem voltak. Jobban mondva sosem volt igaz barátom. De egy lépést tettem. Írtam egy gyermekotthonnak,hogy sürgősen segítségre van szükségem,és leírtam hogy élünk.. A marhák levélben válaszoltak,hogy megnézték az anyagi helyzetemet,és a férjem sosem volt büntetve,semmi panasz nincs felőle,mert gondos jó apának tartja a környezetünk,így nem áll módjukban nekem segíteni mert éppen haragszom az uramra. Vannak sokkal nehezebb helyzetben élő anyukák. A férjem a levél óta sehová nem engedett egyedül.Így mondhatom azt,hogy be lettem zárva. Én aki mindig is egy vagány, talpraesett lány voltam a férjem mellett egy megszeppent csendes ember lettem akiből minden önbizalmat kiöltek.Így létrehoztam a saját kis világomat(agyban) a fiammal. Vele foglalkoztam, vele voltam mindig..Ügyeltem arra,hogy mindig ragyogó steril tisztaság legyen (ezt is komolyan írom.A papucsra is zacskót kellett húzni,hogy ne koszoljuk a padlót) Ügyeltem arra,hogy az étel mindig jó legyen neki,ügyeltem arra,hogy a függöny mindig jól álljon, a törülközők is egyformán lógjanak a tartón..Figyeltem arra hogy a fogkrém tubusát ne középen nyomjam (egyszer így csináltam.Büntetésből a számba nyomta az egész fogkrémet)

Szóval óvatos és éber voltam. Hál istenek csak 3 évig éltem így,mert amíg tökéletes feleséget alkotott, én külsőleg úgy hanyagoltam el magam.Kiesett pár fogam,nem csináltattam meg(nem volt miből) így foghiányos lettem. Fodrászhoz nem járhattam így hagytam hogy úgy nőjön a hajam ahogy nő. Híztam az idegtől 10 kilót.Elhagytam magam tökéletesen.Csak annyi hogy minden nap fürödtem így nem voltam büdös.(bár szívem szerint fürdeni sem fürödtem volna,hogy ne legyen gond a vizes törülköző.

Végül megcsalt. Talált egy fiatal 20 évest (én 28 éves voltam) Egy nap hazajött,hogy holnap közös megegyezéssel elválunk,és mehetek amerre akarok. Azt hittem csak szórakozik, de új terve volt. Neki a 20 éves naiva kellett. Elfogadtam a feltételeit. Mehetek a fiammal, ő csak a létminimumot fizeti a gyerek után,és soha ne keressük,mert nem kíváncsi ránk.

Elváltunk.Azóta külön élek a fiammal.Bölcsibe adtam,és visszamentem dolgozni. A szomszédom egy idős nénike aki esténként átjön és vigyáz a fiamra amíg a másodállásomat végzem.(napi 2 óra takarítás) Nehéz így élni, de nem bánom..Így boldogok vagyunk.

Egyszer láttam a volt férjemet a fiatal lánnyal. Még udvarlós fázisban vannak. Nem tudom miért de követtem a lányt. Úgy éreztem figyelmeztetnem kéne,hogy milyen emberrel akar élni,hogy a pokolba megy,és lehet ő nem szabadul olyan könnyen mint én. Nem mertem személyesen figyelmeztetni, így egy kollégámat kértem meg,hogy beszéljen helyettem. Megtette. Elmentünk a nő lakásához, becsöngetett,bement és elmondta milyen életem volt. A fiatal lány nem hitt neki. Azt mondta,hogy figyelmeztette a volt férjem hogy esetleg én egy hazug történetet fogok kitalálni,mert sosem bocsájtottam meg neki,hogy elhagyott. Még mindig vissza akarom kapni..Ezért egy szavát sem hitte el amit a kollégám mondott.

Hát gondolhattam volna,hogy az exem bebiztosítja magát. Mindenesetre én megtettem amit a lelkiismeretem diktált. Szóltam előre,hogy pokol lesz az élete.

Én bár szegények vagyunk, boldog vagy,és SZABAD!

(most udvarol egy férfi ismerősöm,de nagyon bizalmatlan vagyok, vagyis inkább nagyon óvatos..Csak remélni tudom,hogy nem akadok még egy ilyen alakba mint a volt férjem)

31/N