Milyen esélyekkel indulok alperesként egy apa által megindított gyermekelhelyezési perben?

A terhességem első trimeszterében elköltöztem az exemtől. A folyamatos viták és az elkeseredés vitt erre a lépésre. Ő világ életében egy borzasztóan lusta, szerencsétlen flótás volt. Az a típus, aki nem törekszik a jobbra, hanem megelégszik a kevéssel is. Elég sokat veszekedtünk abból kifolyólag, hogy keressen jobb állást, mert a baba többet fog felemészteni az ő 90.000.Ft-os jövedelménél, plusz a lakást, a rezsi, étel-ital. De ő lusta volt ehhez. Nem kereste a lehetőségeket. És ez cseppet sem túlzás. 3 hónapos terhesen megkérdezte a dokimtól, hogy nem-e lehetne elvetetni inkább, vagy nekem valamilyen nyugtatót felírni, mert nincs rám jó hatással ez a terhesség. Hát milyen ember az ilyen? Jelenleg 3 hónapos a kislányom, és mivel nem ad egy fillér gyerektartást sem ezért beszüntettem a láthatást. Eleinte engedtem, jöjjön hetente, bár a hátam közepére sem kívántam. Igazából nem tudott mit kezdeni a kislányommal. Megitatni, megetetni nem tudta. A kezébe sem tudta venni, és azt sem tudta, hogy ivás után böfögni szoktak a babák, ezért majdnem megfulladt a kezében egyszer. Az utolsó látogatásnál kérte, hogy legyen a nevén a gyerek. Mondtam, hogy rendben, de akkor változnak a dolgok, és kérek gyerektartást. Azt mondta, hogy ő nem tud adni havi 50.000.Ft-ot. Bár megjegyzem, még az is kevés egy hónapra. Azt mondtam rendben, akkor mondjon egy összeget. Azt mondta, hogy nem tud számszerűen mondani semmit, annyit ad, amennyit tud. Én ezzel nem elégedtem meg, és azt válaszoltam, hogy nem csak jogai vannak, hanem kötelességei is. A válasz: Ezt az állam dönti el. Gondoltam, akkor a láthatást is, így hát beszüntettem a találkozókat. Én nem élek rossz anyagi körülmények közt, az édesapám segít, amiben csak tud. De nem az ő dolga lenne eltartani a lányomat, hanem az apjának. Jelenleg dolgozom is, még pedig a kisbabámmal együtt édesapám cégénél hetente egy fél napot. Nem panaszkodhatok, nincs rossz sorunk. De ez nem ok arra, hogy ő ne vegye ki a részét ebből. Ez a pénz nem rám megy, hanem a gyerekre. Minden filléremet rá költöm. Szeretnék neki mindent megadni, amire csak szüksége lehet.

Most éppen azzal fenyeget, hogy pert indít ellenem a láthatás miatt. Kérdem én, milyen esélyekkel indulhatok? A tehességem alatt - 6 hónapos terhesen - begörcsöltem egy vitánk után, ezért a korházba kellett járnom magnézium infúziókra. Érvelhetek ezzel? Tudom, hogy csak azért akarja látni a gyereket, mert a szülei biztatják, és hogy engem bosszantson, vagy bizonyítson, hogy ő jó apa. Tudom, hogy az anyja folyton mondja neki, hogy ne hagyd, a te gyereked, az én unokám, stb... Szeretem a szüleit, jó emberek, de azt hiszem nagyon félre nevelték a fiukat. Szívem szerint kiiktatnám az életünkből. Hogyan tudom távol tartani magunktól? Tényleg azok segítségét kérem, akik hasonló helyzetben vannak, voltak, vagy ismerősük esetleg végig járta ezt a procedúrát. Feleség nem voltam soha, csak együtt éltünk. De már egy éve külön vagyunk. Nekem nincs új párom, időm sem lenne, és bevallom kedvem sem ezek után.