Nem fogadja el a gyerekemet új párom. Volt már hasonló helyzetben valaki? Lehet megoldás?

"Ő nem akar "beleszólni, rászólni" a gyerekre, mert nem az apja, azt az apjának kell megtenni."

Ez ostobasag, foleg ha az apja nem neveli. Es akkor hogy kepzeli, neked semmi beleszolasod a gyermeke nevelesebe (mar amennyit egy 15evesen meg nevelni lehet), es neki a te lanyod nevelesebe? Ez nagyon jo kapcsolatnak tunik igy elso ranezesre, minden szamlat is elfeleztek? Hogy lehet igy egymas mellett elni, röhej.

"Ő nem akar "beleszólni, rászólni" a gyerekre, mert nem az apja, azt az apjának kell megtenni."

Én is ezen akadtam fenn... mi az, hogy nem akar beleszólni? Mármint ha egyszer ők élnek egy fedél alatt, akkor ez hogy zajlana szerinte? Ha a gyerek rosszat csinált, felhívja az apját, hogy figyu, ezt csinálta, adom a telefont, intézd már el?

Ha tényleg szeretne, akkor elfogadná olyannak a lánykádat, amilyen. Egyébként a katonai szigort valló szülők sok esetben csődöt mondanak, vagy nem érnek el semmit, csak azt, hogy a szüleiktől eltávolodjanak. 'Az lesz, amit én mondok.' és társai.

A lányod hozzád tartozik, ha ő nem fogadja el azt a nevelési morált, amit TE jónak látsz, akkor ez később még problémákat szülhet. Ülj le vele még egyszer egy kiadós beszélgetésre, és mond el neki, Te hogy látod, amennyiben ez így marad, akkor köszönöd szépen az együtt töltött időt, szép volt, jó volt, de elég volt. Mert ha azt látja később a lányod, hogy mert a nevelőapu milyen, és anya a pártját fogja, tőled is távolodni fog, és gondolom ezt nem szeretnéd. Én ilyen családban nőttem fel, hidd el nekem, tudom, miről beszélek... Sok erőt, kitartást kívánok Neked!