Ti hisztek abban, hogy egy hosszú kapcsolatot nem lehet csak úgy elfelejteni? , és aki most épp fütyül ránk, még megfordulhat a helyzet?

"Nem Én adtam az okot a szakításra ráadásul, nem miattam történt."

Érdekes, hogy mindenki ezt mondja, aztán ha az ember jobban útána kotor a dolgoknak, akkor kiétel nélkül ki szokott derülni, hogy masszívan ők a hunyók, hogy a társuk felállt mellőlük.

Könnyen lehet, hogy a párod átvert, nem is szeretett igazán, csak nem akart egyedül lenni, vagy csak a külsőd vonzotta és azért volt veled, amíg talált mást helyetted... Vannak ilyen emberek sajnos, nem is kevesen, mindkét nemben...

Ilyenkor várhatod, hogy jelentkezzen. Nem fog, mert nem hiányzol neki...

Van más eset is, pl, hogy nem vert át, őszintén szeretett, de "te" voltál az, aki másnak mutattad magad az elején. És az évek során, együttéléskor kiderült, hogy egészen más vagy, mint akinek mutattad magad. Ettől is kiszerethet belőled. És ha nagyon elviselhetetlen vagy, akkor alig várja, a szakítást, és esze ágában sem lesz újrakezdeni. Ilyen is előfordulhat. Bár írod, nem te voltál az ok, szóval itt akkor biztos nem ez van.

Jobb ha keresel olyat, aki megérdemel...!

Attól, hogy ő nem keres, egyáltalán nem biztos, hogy nem szeret még és már nem gondol rád! Csak ő a 'keményebb', tartja magát a kimondott szóhoz, hogy vége!

Lehet, hogy neki úgy a könnyebb lezárni, hogy nem hallja a hangod és nem találkoztok.

Lehet én leszek az egyetlen, aki ilyet mond, de velem előfordult mindkét verzió.

Mondjuk nem biztos, hogy ezek a példák annyira mérvadóak, de azért megosztom veled.

Két tiniszerelmem alakult úgy,hogy én voltam az elhagyott fél, sokáig piszkosul szenvedtem mindkét szakítás után. Majd évek múlva előkerültek az exek (nem egyszerre :D ) és jöttek a mézesmázos szöveggel, hogy sosem felejtettek el, azóta sem volt ilyen barátnőjük, bla-bla. Aztán jött a lényeg kérdés, hogy újra kezdhetnénk-e. Tudod mi a legjobb? Hogy annyira nem maradt bennem érzelem irántuk, hogy még elégtételnek sem éreztem, hogy nemet mondok. Csak mintha egy ismeretlen közeledett volna olyan volt. Mindkét esetben megállapítottam, hogy jajj milyen is voltam én magam is 16-17 évesen és milyen pasikért rajongtam. Felnőtt fejjel már egyikőjük sem volt vonzó.

A másik verzió az már idősebb koromban történt, és ha szabad így fogalmaznom, akkor én estem pofára nem is kicsit. Vagyis így éreztem. Volt egy kétéves kapcsolatom, és akkoriban kaptam egy nagyon jó munkát. 24 éves voltam. Minden másnál fontosabb lett akkor, hogy vigyem valamire, éjjel-nappal melóztam, emelkedtem felfelé, csak azt nem vettem észre, hogy a kedvesem mennyire elhanyagoltam. Egyre többet veszekedtünk, ő megbántva érezte magát, hogy a munkám nekem fontosabb, és a fejéhez is vágtam, hogy ebben igaza van.

Utána évekig nem találkoztunk, először ő ment külföldre dolgozni, majd később én is kint voltam. Utána mindketten otthon éltünk, egyre többször összefutottunk, véletlen találkozások, és bennem megindult valami. Megpróbáltam közeledni, de visszautasított. Később komoly kapcsolata is lett, most babát várnak.

Úgy hogy van ilyen persze, hogy fordulhat a helyzet, de szerintem oka van minden szakításnak. És ha fordul is a helyzet, addigra már késő. sosem lesz és sosem lenne ugyanolyan a kapcsolat.

Szóval szerintem fel a fejjel :)

Túl leszel rajta, és ne ezzel áltasd magad, mert akkor viszont beleragadsz, és nem alakítasz ki másik kapcsolatot. Ki tudja mikor találkozol, aki torony magasan übereli az exet. Adj esélyt magadnak felejteni.

Ha meg mégis fordul a helyzet, döntési helyzetben leszel. De hiszem,hogy akkor már nem fog érdekelni.

Úristen jó sokat írtam :D

De kijöttek a régi sztorik.

Fel a fejjel Kérdező!

Persze, hogy nem olyan könnyű elfelejteni és mindenki máshogy próbálkozik. Van aki nem foglalkozik az exével, mert így akar felejteni.

De amit te csinálsz, annak semmi érdelme. Ha jól értem szakítottatok, nem vagytok együtt. Ha pedig nem vagytok együtt, akkor semmi közötök egymáshoz. Azt csinálsz amit akarsz, és ő is azt csinál amit akar. Te gyakorlatilag számon kéred, hogy mit képzel ő, hogy elfelejt és nem keres. De neki ehhez minden joga meg van! Nem tartozik neked semmi ilyesmivel, nincs jogod számonkérni.