Ti ezért elhagynátok a párotokat?

Hosszabb távon nem fogod bírni.

Az ilyen történetek úgy végződnek, hogy anyuka visszamegy dolgozni, hamarosan találkozik egy pasival, aki meghallgatja, figyel rá, foglalkozik vele. És a végén válás lesz a vége és a nő lesz a r... bancnak kikiáltva, mert lelépett amellől a kedves, dolgos férfi mellől.

A férjed nem ártana rádöbbenteni arra, hogy egy kapcsolatért két embernek kell dolgoznia. Ha ő nem tesz semmit azért, hogy te is jól érezd magad a bőrödben mint nő, anya és feleség, akkor hogyan várhatja el, hogy te férfiként és társként tiszteld? Azok a kapcsolatok nem működnek hosszabb távon, ahol a kapcsolat kosarába az egyik fék nem tesz bele semmit.

Persze lehet mondani, hogy örüljön hogy nem iszik, nem bagózik, nem játékgépezi el a pénzt, de attól a kérdező nem lesz boldogabb.

Ez így nem kapcsolat, nem család. A férjed nagyjából úgy áll ehhez az egészhez, hogy akkor "él", amikor dolgozik, házon kívül van, de utána hazamegy, és kikapcsol, mintha nem is lenne. Ennyi lenne egy házasság? Az még kevés a jó apasághoz, jó "férjséghez", hogy nem iszik, nem dohányzik.

Tőle kellene megkérdezni, hogy nem furcsállja, hogy egymással gyakorlatilag nem is foglalkoztok? Mikor beszélgettetek egy jót utoljára? Mikor néztetek meg együtt egy filmet utoljára? Mikor történt olyan utoljára, hogy egyikőtök megnevettette a másikat? Mert itt nem csak a programokról van szó, hanem azokról az apró dolgokról, amik megkülönböztetik a párokat a szimpla lakótársaktól (bár nem tudom, még lakótársak között is intimebb a kapcsolat sokszor, mint ami nálatok lehet).

Szerintem ezeket a dolgokat mindenképpen beszéld meg a férjeddel, mert lehet, hogy itt sokak szerint meg kéne becsülnöd a "jódolgodat", de ha te nem érzed jól magad így ebben a kapcsolatban, akkor az nem is jó, hiszen láthatóan nem működik. Ha működne, nem szenvednél tőle.

A gyereketek előtt milyen volt?

Tényleg eléggé vitaminhiánynak hangzik, el kellene mennie orvoshoz.

Hát attól még, hogy orvos, lehet vitaminhiánya, vagy bármilyen más betegsége, az orvosok sem immúnisak semmire automatikusan :)

De tényleg meg kellene vele beszélni, hogy ez így nincs rendjén. Akár azt felvázolni neki, hogy mi lenne akkor, ha - amikor te is visszamész dolgozni - ugyanazt csinálnád, amit ő. Hazaérsz, egy órát játszol a gyerekkel, aztán lefekszel aludni. Vajon az hogy tetszene neki? Vagy hogy esne neki?

Ha meg azért alszik ennyit, mert valami problémája van, azt beszélje meg veled. Mert ez a rengeteg alvás akár kiégésre, depresszióra is utalhat, orvosoknál nem ritka. Akkor viszont kérjen segítséget, mert ez így a család rovására megy.