Mit csináljak? Szakítsunk? Vagy próbáljunk meg egy ideig külön élni? Már fél éve folyamatosan veszekszünk, kibékülünk. Szeretjük egymást, de nem tudunk változni.

Talán éppen azért menekül el a haverokhoz,mert neked nicns türelmed hozzá,csak veszekszel vele.Ha pedig még a kislányt is elkényeztetted,akkor nyugalma sincs otthon.

Mindenképpen megkell beszélnetek a dolgaitokat,és mindkettőtöknek változtatni.A kislányotoknak családban kellene felnőnie.

Nem tudom hány évesek vagytok, de a leírtakból úgy tűnik korai volt a gyermek vállalás. A gyerekszületés egy családban az örömön kívül komoly változásokkal is jár. Anyuci aki eddig dolgozott, most otthon van egyedül a picivel, és szép lassan kikezdi a GYES-betegség, depressziós lesz. Az apuka aki eddig az isten volt, most másodhegedűs lesz a gyerek mellett. Ha előtte is sokat volt, vagy voltatok a haverokkal, akkor ez most mint egy menekülés, felerősödik, és a veszekedések csak tovább rontják a helyzetet. Szerintem ezt a problémát csak türelemmel, és közösen lehet megodanotok. Kellene egy jó beszélgetés, lehetőleg szemrehányások és kiabálás nélkül, ahol minda ketten elmondjátok egymásnak az érzéseiteket, problémáitokat, és utána el is godolkodtok rajta.Ha nem menthetelen a kapcsolat ez még segíthet rajta. Persze egy párterápia is meggondolandó.

Ui:

Harminc éve élek a párommal, és nálunk bejött:

Ha már nagyon rossz a helyzet (akár párkapcsolat, akár anyagi, vagy egyéb) veszünk valami piát (jó minőséget amit mindketten szeretünk) és este amikor már csendes a világ hajnalig tartó beszélgetés közben kicsit beba. Másnap kitisztult fejjel sokkal jobban jönnek a gondolatok.

Természetesen ez csak akkor működik, ha egyik fél sem agrasszív részeg

Nem vagyok szakember, csak a saját tapasztalataimbol írtam le ezeket