Miért van ennyi válás?

Egy kapcsolat/házasság működtetése sok energiát és odafigyelést igényel, és nem csak a másiknak kell ezt megtenni, nem csak a másiknak kell változnia, kompromisszumot kötnie, figyelnie, dolgoznia rajta, hanem mindkettőnek.

Az emberek többsége meg elvárja, hogy a kapcsolat magától jó legyen, ha bármi gond felmerül azt oldja meg a másik, és ha gondja van, akkor nem megpróbálja megoldani hanem szakít, és keres mást, hátha ott nem ugyanazok a problémák lesznek (de)

Btw, nézz körül itt a gyk-n.

Hány olyan FELNŐTT kérdést látsz, ahol valami hétköznapi apróság bántja, amit már megbeszélt a 2 legjobb barátjával, a kollégákkal, majd végső elkeseredettségében a GYKn levő idegenekhez fordul, de ha bárki azt mondja, hogy üljön le, és a párjával beszéljen, akkor úgy meglepődik mintha időgép használatát javasolnám neki.

A sok házasság az oka. Ha nem lenne, válás sem lenne.

Nem brit tudósok kimutatták, hogy a jobb életkörülmények között lévőknél nagyobb a válás aránya, tehát a válások másik oka az, hogy Magyarország jobban teljesít.

A házasságok általában nem a gyerek moatt mennek tönkre, hanem a haldokló kapcsolatot buta módon egy gyerekkel akarják megmenteni, ami nettó hülyeség.

Másrészt a házasságnak ma már nincs akkota súlya. Nem elvárás és nem felbonthatatlan. A válást is szinte szakításnak kezelik. Sőt ismerek olyat, aki ezt is mondta, hogy szakított a férjével.

Trendi dolog a szingli életfelfogás, a "ki kell élnem magam" meg a többi élethazugság. Ellenben a házasságot úgy tartják számon, mint csapdát, börtönt, az esküvő csak egy buli, a válás meg csak egy szakítás.

Nem tudják elfogadni, hogy a szerelem elmúlik egy kapcsolatban, és ez után nem teszneka azárt, hogy fennmaradjon a szeretet, kötődés, szenvedély, stb..., ami együtt tartaná őket a monogám kapcsolatban.

A másik pedig az, hogy ha az előzőt nem.is tennék, akkor is válthatnának poligán kapcsolatra, pl nyotott kapcsolat, és akor.se lenne probléma, ha be tudnák tartani a szabályokat a felek. Nagyon jó együttműködés születhet így is a felk között, a kötődés és szeretet felértékelődne, míg a szenvedély és a többit máshol élnék meg a felek. Így a gyerekek is megkapnák az egészséges Anya-Apa mintákat, és nem egy frusztrált szarkupacot, mint ami általános.

Tehát az emeberek sacc/kb 90% a szarkupac kategóriában éli meg a kapcsolatát, mégsem tesznek a változásért érdemben. A sok ember, akik nem bírják tovább, és válnak, teljesen felesleges, mert a következő kapcsolatuk is valószínűleg kudarc lesz. Ez alúl természetesen kivételt képeznek azok, akik amúgy tudnának tenni a kapcsolatért, csak túl későn derült ki, hogy a párjuk pl pszichopata.

Kb ez a véleményem a sok válásról.

Nem a gyerek miatt.

Egyrészt: a felnőtt szülők miatt, akik nem tudják kezelni, hogy a gyerek megváltoztatta az életüket.

Másrészt: én azt látom, hogy a legtöbb házasság megcsalás miatt ért véget. Nagyon sokan ugyanis azt se tudják kezelni, hogy a lángoló, rózsaszín ködös érzelmek átalakulnak.

A házasság ma már csak és kizárólag a szerelemre épül, annak is az elejére, mikor pillangók vannak meg boldogság. Ezeknek az elmúltával bedobják a törölközőt, vagy kezdik keresni az újat, akivel át tudják élni a kezdeti, ismerkedős izgalmakat.

Gyakorlatilag az első hullámvölgy véget vet a házasságnak, rohannak máshoz a "boldogságért".

Jó kérdés. Az emberi kapcsolatok nagyon bonyolultak és bármennyire is szeretjük a másikat, mindannyian az otthonról hozott mintákkal, pl konfliktus kezelési módszerrel, saját sérüléseinkkel megyünk bele, amik jó esetben az első pár évben még nem jelentenek gondot, az majd később jön el. Mire a pár már összeházasodott, és mire jönnek az első igazi nehézségek, házvásárlás, hitel, gyerek, és a mindent elsöprő szerelem elmúlása.

Lehet hogy régebben nem volt ennyi válás, de régen sem voltak boldogabbak az emberek, sőt. Csak akkor nehezebb lett volna egyedül fenntartani egy egzisztenciát mindkettőnek. De ha választhatok, hogy egy rossz házasságban szenvedjek tovább, vagy lépjek ki, akkor ez utóbbit választom, és nem érdekelnek a statisztikák. Nem gondolom, hogy a válás felétlenül rossz dolog, ha minden megváltozott és már semmi nem funkcionál.

Mondom ezt úgy hogy mindent megtettem amit tehettem, hogy működjön a házasságunk és azóta is jó barátok vagyunk, és a gyerek érdekét tekintjük a legfontosabbnak. Az ismerősök mind azt kérdezik,minek váltunk el. Mi tudjuk a választ.

Az igazság az hogy a házasság egy másik társadalmi rend szüleménye, amit megtartottunk, ámde a társadalom akkorát változott hogy ezt már így egyre nehezebb fenntartani. Ezért csak legyintek azokra a példákra, hogy a nagyszüleim milyen szépen leéltek mittomén negyven évet egymás mellett bla bla. Most, a mai világban szeretnék egy boldog házaspárt látni mondjuk a negyvenes ötvenes korosztályban. Olyat ahol nem kirakat és mindkét fél ugyanúgy gondolja. Tudom, hogy vannak ilyenek, de ritka...

Sokan házasodnak eleve rossz indokból, nem kommunikálnak, az érzelmi intelligenciájuk nulla, otthon se láttak gyerekként jó példát, a környezetükben is mindenki válik.

Itt is hány olyan kérdés van, hogy az illető csinos barátnőt akar... az számít kb legkevésbé hosszútávon. De akinek ez szempont, annak a kapcsolata már az elején halálra van ítélve, mert idővel mindenki csúnyább lesz.