Gyermek elhelyezési per. Hogy kell kezdeni? Nálam van a gyerek szeretném ha lemondana sz apa vagy ha nem akkor fizessen gyerektatást hogy kell elinditani az ügyet?

8.20 vagyok, továbbra is szó szerint igaz, amit irtam: te a gyerekkel akarsz bosszút állni, ami nagyon csúnya dolog. Ha akadályozod a láthatást, akkor remélem apának lesz esze és elkezdi tőled elperelni a gyereket. Nem lesz jó pont a birónál, hogy eltiltod az apát a láthatástól.

Az apának ugyanolyan jogai vannak, mint neked.

Attól, hogy tart az anyától, attól még ő a gyerek apja és ezen nem változtat, hogy hogyan viselkedik VELEd (és nema gyerekkel!!) ő és az anyja.

Szóval a gyereknek nem érdeke, hogy eltiltsd bármelyiktől is és ebben nem vezérelhet téged a személyes bosszú és mellesleg jogalapod sincsen hozzá.

Gondolkozz el ezen.

De, apa bizony. És vannak ezzel járó jogai (láthatás), amiktől neked nincs jogod megfosztani őt.

És vannak ezzel járó kötelességei, amiket ha nem teljesit, elmehetsz a biróságra és kikényszeritik belőle ők (gyerektartás).

Ez ilyen egyszerű. Az, hogy TE hogyan érzel iránta, az jelen esetben senkit nem érdekel (apát, gyereket, biróságot értem ide). Én sajnálhatlak, ha ez segitene rajtad, de nem én szültem ilyen embernek gyereket... Szóval nem véletlen talán, hogy nem mi vagyunk ilyen helyzetben. Bocs, de ezért ne ránk haragudj...

Az érzelmeid nem változtatnak a TÉNYEKEN.

Utolsó voltam, akire reagáltál...

Maximálisan megértem a problémádat, hasonló cipőben járok: Apukát egy éve kirúgták a munkahelyéről, hónapokig nem keresett munkát, egész nap otthon fetrengett, telefonálgatott, én gyeden voltam még a picivel, ebből kellett kigazdálkodnom a lakbért, rezsit, a háztartás költségeit, apuci közel 30 ezer forintos telefonszámláját, ugyanennyit a cigijére, a gyerektartást a korábbi házasságából született gyerekei után (amit amúgy addig kaptak csak, amíg mi együtt voltunk, pedig akkor már vagy 8 éve elváltak, mikor összekerültünk) és a kicsi utáni költségeket - nyilván nem ment, így éjjel -nappal dolgoztam itthonról, amit csak tudtam, hogy valahogy megéljünk, mellette egyedül láttam el a teljes háztartást. Végül elegem lett, se a szép szó, se a veszekedés nem segített, így elküldtem. Gondoltam, rendezzük intelligens ember módjára a dolgokat, nem voltunk házasok, nincs szükség a bíróságra, miért ne maradhatnánk barátok - persze, ahogy én azt elképzeltem. Megegyeztünk 10 ezer forint gyerektartásban, amiből a mai napig egy fillért nem láttam. Az én nevemre jön továbbra is a telefonszámlája, lemondani sem lehet a hűségnyilatkozat miatt még 8 hónapig, így fizethetem azt is, most is 20-30 ezer forintot havonta. Szakításunk óta (8 hónap alatt) egyetlen egyszer volt hajlandó elvinni a gyereket, mikor temetésre kellett mennem, ezen kívül soha. Úgy képzeli a láthatást, hogy amikor neki nincs semmi programja, akkor odajön, és ott lebzsel nálunk, tévézget, felrakja a lábát, addig sem idegesíti az anyja, akivel jelenleg él. Nemrég megkértem, hogy ne járjon oda, ugyanis a gyerek láthatása csak a gyerekre vonatkozik, rám nem, és nem vagyok köteles a társaságát élvezni, viszont neki nem csak joga, de kötelessége is elvinni a gyereket kéthetente, mert a gyereknek igenis szüksége van az apjára is, és nem csak olyan formán, hogy ha kedve van hozzá, akkor odaesik, ha nincs, akkor hiába várjuk, nem jön... Amúgy az anyjával él, akitől viszont mindenképpen szeretném eltiltani a gyereket, és még mielőtt felhördülne a korábbi hozzászóló, nem azért, mert ilyen gonosz vagyok, és vele akarok bosszút állni, hanem azért, mert a gyereknek ártanának ezek a találkozások. Mert igenis, a gyereknek nem tesz jót lelkileg, ha folyamatosan hazugságokkal tömik a fejét az anyjáról, és elmondják minden utolsó riherongynak. Nem véletlenül gondolom, hogy ez lenne, exanyósom már elmondott mindenfélének, teljesen ok nélkül, és az exem nagyobbik gyerekétől tudom, hogy amikor kicsik voltak, az ő fejüket is folyamatosan ezzel tömte, mikor ott voltak - meg is lett az eredménye, a kicsi sokáig teljesen kezelhetetlen volt, mindenért a nagyanyjától hallottakat vagdalta az anyja fejéhez. Azt hiszem, ez bőven kimeríti annak a fogalmát, hogy valaki ok nélkül, teljesen öncélúan, és szándékosan ártani akar a gyereknek. Így megkértem az exemet, hogy lehetőség szerint igyekezzen minél hamarabb elköltözni otthonról. Addigis annyit kértem, hogy ne hagyja kettesben az anyjáal a gyereket. De továbbra is hangsúlyozom: NEM ELTILTANI AKAROM TŐLE A GYEREKET, hanem azt szeretném, hogy ő is kivegye a részét a gyereknevelésből, rá is számíthasson a gyereke, mint szülőre. Két hónapja dolgozik egyébként, de állítólag még nem kapott fizetést. És kövezzetek meg érte, de bizony nekem is megfordult a fejemben, hogy ha ez így folytatódik (nem fizet, még le is húzkod anyagilag, a gyereket nem viszi el, csak a saját kénye-kedve szerint szórakozik vele és velem), akkor bizony kérvényezni fogom, hogy megvonják az apai jogait. Mert hiába az áskálódás, az apának bizony kötelességei is vannak, nem csak jogai! És amíg ezeket nem teljesíti, addig bizony a jogok sem illetik meg. A gyereket viszont megilleti jog, hogy láthassa az apját, ez tény. De ennek is megvannak a törvényileg szabályozott keretei, ami nem azt jelenti, hogy apuka gondol egyet és felugrik egy kávéra, aztán már megy is, esetleg ha már ott van, még egy meccset is megnéz a tévében... Ezt az időt a gyerekkel kellene töltenie, vele foglalkoznia. Velem viszont semmiképpen, ha vele akarnám tölteni a szabadidőmet, akkor nem szakítottam volna.

A topic indítója az én olvasatomban hasonló cipőben jár - ott is inkább arról van szó, hogy apuka nem érzi jól magát a szüleinél, ezért inkább az exénél lebzsel, szó sincsen a gyerekről, csak nincs hová mennie a fene nagy unalmában, és mivel ez a helyzet nagyon kényelmes volt neki, ezért vissza is akar menni. Ha érdekelné a gyereke, ha vele akarna lenni, akkor elvinné, és alig várná, hogy együtt tölthessék a hétvégét (az én exem bulizni jár hétvégente, ezért nem tudja elvinni a kicsit, mert hát szegény egyedül van ugye, és hogy találjon magának valakit, ha kis sem mozdul????)

Szóval ennyit erről. Bíróságra hiába mennék, mert ott lenne az anyja, aki tanúskodik, hogy ő minden alkalommal jelen volt, mikor a fia átadta nekem a pénzt, és ez így lenne a továbbiakban is. (Erre már külön fel is hívták a figyelmemet, sőt anyós szerint még ki is semmiztem a fiát - aki amúgy a szakításkor vitt mindent, ami értékes volt, engem meg itthagyott mínusz 200.000 Ft-tal a számlámon, ami abból lett, hogy hónapokig nem dolgozott, így kénytelen voltam mínuszba menni, hogy fizetni tudjam a számláinkat - főleg az ex számláit).

Szóval még mielőtt valaki vádaskodásba kezd, jó lenne, ha rendesen elolvasná, amit írnak, és akkor talán belátná, hogy igenis, az anyuka pontosan a gyerek érdekeit tartja szem előtt, mikor kötelezni akarja apukát, hogy betartsa apai kötelezettségeit, vagy ha nem, akkor legalább hagyja békén őket, mert a gyereket rendkívül megviseli az, ha nem számíthat az apjára, ahogy az is, ha anyuka teljesen kikészül idegileg, mert apuci pusztán bosszúból - mert oka nincs rá - ellehetetleníti az életét.