Mi a véleményetek ha valaki szinte azonnal elhagyja hirtelen jött súlyos betegsége miatt férjét/feleségét másért?

De az nem egy eskü? Azt meg ugye az ember minden nap tesz.

Arra gondolok, arra az esküre...”jóban, roszban, betegségben, egészségben” stb.

Ha valaki felesküszik/megesküszik - valamire/valakire...tartsa magát hozzá. Szerintem.

Az a véleményem hogy valójában nem is szerette a párját.

Nemcsak happyben kell mellette lenni, hanem amikor probléma adódik akkor is.

Anyánál 12 éve diagnosztizáltak daganatot. Apa mindvégig kitartott mellette, együtt küzdöttünk. Apával anyát ápoltuk.

Apa minden vizsgálatra és kemóra elkísérte anyát.

Sajnos anya most februárban 56 évesen meghalt. :'(

Ez rengeteg dologtól függ, legfőképpen attól, hogy milyen a kapcsolat. Sok dolog lejátszódik ilyenkor az ember agyában. Mert egyrészt persze, szeretne neki segíteni, mellette lenni. De ugyanakkor van aki tudja, hogy nem lenne képes a párját úgy látni. Legjobb példa a nagymamám, leéltek együtt egy életet, szerették egymást, de az utolsó pár napban már nem tudott bemenni a kórházba. Egyszerűen nem volt képes olyan állapotban látni a nagyapámat.

Meg azért a gyerekre is gondolni kell. Az sem biztos, hogy a gyermekednek így kéne téged látni. Vagy például van, akire éppen rossz hatással van az, hogy a párja mellette van ilyenkor.

Na mindegy, én nem ítélnék el ez alapján senkit sem, maximum egy kiadós beszélgetés után. Ezer oka lehet, amiért nem akar vagy nem tud melletted lenni. Nem biztos, hogy gyengeség vagy gonoszság miatt hagyott el, vagy mert nem szeretett. Bár persze ez is benne van a pakliban.

Utolsó, mi az, hogy nem volt képes?

Nagyapám 10 évig járt be nagyanyámhoz NAPONTA az otthonba, mert alcheimeres volt. Már meg sem ismerte, papa mégis ment, etette, puszilgatta, mert szerette.

A nővérek meg voltak lepődve, hogy miért megy minden nap, hiszen mama nem ismeri fel, néha kiabált vele erre papa válaszolta, hogy nem érdekli, hiszen ő ismeri és szereti.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy én is ilyen fogok lenni a párommal.

A bajban még nagyobb szüksége van az embernek a másikra és bizony, én ott leszek neki. (És kelleni is fog, mert cukorbeteg)

Én elhagynám a férjem, ha értelmileg sérültté válna, vagy teljesen lebénulna. Egy darabig persze eltartana a dolog, mire felfogom, hogy ez nem fog változni.

Nem az az ember lenne, akit szerettem, az az ember valahol meghalt benne. Természetesen gondoskodnék a gyerekünkről, látogatnánk az apját, mesélnék neki arról, milyen volt régen.

De nem fogom az életem leélni egy értelmileg sérült felnőtt gondozásával, vagy egy teljesen lebénult ember pelenkázásával. Kisebb dolgokkal pl tolószék, kar elvesztése, meg tudnék bírkózni birkózni.

A gyereknek is rossz, ha mindennap látja az apja állapotát, pl mikor pelenkát kell cserélni rajta.

Szóval sosem feledkeznék meg a gyerekem apjáról, de elválnék tőle, lenne másik párom, viszont rendszeresen látogatnánk.