Milyen elvált szülők gyereke ként felnőni? És milyen a kapcsolat azzal a szülővel, akivel nem élt együtt?

9 éves koromban váltak el a szüleim (26 vagyok most), kulturáltan, hiszti nélkül, elmúlt a szerelem, stb.

Anyámmal nőttem fel, apám olyan 16 éves koromig még látogatott és elvitt magával, utána már nem és azóta semmilyen kapcsolatunk nincs. Nekem ez rosszul esett, de az ő döntése volt, anyukám semmilyen formában nem akarta gátolni vagy akadályozni, hogy láthasson, akármikor amikor eszébe jut, nem csak láthatáskor. Ma sem kíváncsi már rám, pedig teljesen önálló vagyok, van jó munkám, életem, és úgy gondolom a kapcsolat tartás simán működhetne.

Emiatt a vér szerinti apámmal nincs kapcsolatom, pedig én próbálkoztam írni neki, hívni és meghívni eseményekre az életemben. Szerintem ha te a gyerekeddel próbálod tartani a kapcsolatot akkor nem fog elhidegülni tőled, főleg ha a volt házastárssal sikerül normálisan megállapodni.

31N vagyok, a szüleim 6 éves koromban váltak el. A láthatásokról nem sok mindenre emlékszem, gyerekként azt sem tudtam, hogy miért váltak el a szüleim, az viszont ma is fáj, hogy értem soha nem jött a suliba az apukám, nem volt ott a szülinapi összejöveteleimen, sem karácsonykor. Másokat pedig irigyeltem, amikor együtt láttam a szüleikkel, tesóikkal.

Anyunak tőbb barátja is volt, apu újranősült, és lett egy féltesóm is. Olyan 10 éves koromig jártam hozzájuj, utána nem. Ma már csak telefononköszöntjük egymást alkalmakkor, és ennyi.

Minden azon múlik, a két szülő mennyire kulturált viszonyt képes fenntartani és mennyire tudja a gyerek érdekeit nézni.

A többire nagyon nem tudok válaszolni, mert nálunk nem ez volt, ebből kifolyólag a kapcsolattartás se működött.