Ti mikor kezdtétek mamánal hagyni a gyereketeket?

Jaj 6-os! Hagyjuk már ezt a lepasszolós dumát. Te nyugodtan kösd magadra 18éves koráig a gyereked! Nem hinném, hogy lepasszolás az, hogy 1-2 órára másra hagyjuk a gyereket.

Én is már pár hetesen itt hagytam anyósomra meg a nővéreimre is (anyukám sajnos már nem él). Anyósom átjött hozzánk, semmit nem is kellett csinálni a babával, mert aludt végig. Amúgy napi szinten találkoznak is, mert egy településen lakunk.

Először 5hónaposan aludt a nővéreméknél.

Tény, hogy akikkel sokat találkozik, (anyósom, nővéreim) azokkal nagyon jól ki is jön. Nekem hatalmas megnyugvás az, hogy tudom, ha bármi van, akkor jól elvan velük is. 6hónapos korában kórházi kezelésen voltam, 3napot, reggeltől estig. Gyakorlatilag nem is láttam abban a 3 napban ébren, mert reggel épphogy felkelt nekem már mennem kellett, este pedig csak fürdésre értem haza, utána fektettem le. Semmi baj nem volt, nagyon jól elvolt nélkülem is. Ugyan úgy el lett látva, mintha én csinálnám.

Most két éves, az őszi szünetben éppen kétszer is másnál aludt. Egyik este anyósomnàl aludt, egy másik este meg tesóméknál és ő akart ott aludni, mi itthon voltunk, nem azért aludt máshol, mert le akartuk “passzolni”. Kifejezetten szeret menni mindenhova. Van is jelentkező pesztonkának bőven, sokszor össze is vesznek rajta, hogy kihez menjen😄

Én annak a híve vagyok, hogy ha van akire rá lehet bízni nyugodt szívvel és a gyerek is szeret vele lenni, nem viseli meg, hogy nincs ott anya vagy apa, akkor menjen csak. Imádom őt, szeretek vele lenni, de azért a hét hét napján 0-24 ben vele lenni baromi fárasztó. Ezért a heti 2-3szor fél nap, amikor másnál van, az nem hiszem, hogy főben járó bűn. Olyankor elmegyek nagybevásárolni, vagy fodrászhoz, vagy kozmetikushoz vagy bármi más.

Persze ismerek olyat is, aki (mint ahogy a kedves 6-os írta) kijelentette, hogy ő bizony a nagymamának szülte a gyereket, hogy legyen unokája, ezért kb ő is neveli. Na azt azért soknak tartom, az szerintem sem természetes.

De azért a heti 1-2 nap vagy pár óra szabadidőtől ne kelljen már magunkat sz•r anyának érezni. Mondjuk engem nem is érdekel ki mit gondol, nekem igenis kell az a fél nap, hogy kicsit kikapcsoljak.

Egy évesen alud ott először, azelőtt pár alkalommal pár órát vigyáztak rá anyósomék.

Most 18 hós, eddig két teljes hétvégét és egy egy eéjjelt töltött ott, remélhetőleg a következő ottalvása szilveszterkor lesz, de az még nem biztos.

Mivel én a gyerektől megmozdulni nem tudok, nekem több igényem lenne rá, hogy heti rendszerességgel pár órát vigyázzanak rá, de mivel még dolgoznak ez megoldhatatlan, más segítségem meg nincs.

"Aki 1 éves kora után bízta nagyszülőkre,miért olyan későn?"

Mert nem volt okom rá. Férjem vigyázott rá mindig, ha dolgom volt, mennem kellett orvoshoz, ügyintézés miatt...stb.

Romantikázáshoz se kellett a külső segítség. Fektetés után voltunk kettesben otthon. Nem vagyunk eljárósak. Nyaralni hármasban mentünk már kicsi korában is. (Később négyesben miután megszületett a második.)

Addig egyáltalán nem aludt máshol, míg önmaga el nem tudta mondani, hogy ezt szeretné. Nem szokott egyébként nehezebben hozzá a nagyszüleihez attól, hogy nem szokattuk 3 hetes korától. Eleve nem is emlékszik annyira vissza. :)

Nekünk így volt jó. Ettől nem lettünk "ősszülők", mert megvártuk míg az önállósodásban odáig jutott, hogy az ő igénye legyen máshol lenni, mint velünk.

Nagyanyánál?

Amikor menni akart. Addig maradt a maminál, azaz nálam.

szuletese ota mas vigyaz ra ha mi bevasarolni megyunk.1 honapban egyszer tartunk igazan nagy bevasarlast.ez 4-5 ora kb.

a mamak felvaltva vigyaznak ra ilyenkor.amig nagyon pici volt addig nalunk,4hos kora ota mar mi visszuk a mamakhoz,es ott.

eloszor 4 hosan aludt anyoseknal,mondjuk ez muszajbol,akkor vettuk meg a lakasunkat,amiben addig eltunk alberlokent.

ossze kellett cuccolni,hogy a foberlo el tudja vinni a dolgait,butorok ilyenek.

evett,jatszott,aludt gyerek volt.barhol,barmikor elaludt.nem izgatta kulonosebben.

ezutan mar "rendszeresen" ott is aludt a mamaknal (1-2 havonta),ilyenkor apaval kettecsken moziztunk,vacsiztunk,baratokkal toltottuk az estet.

en is nagyon sokat voltam gyerekkent a nagyszuleimnel,es nagyon szep emlekkent maradt meg bennem.imadtam ott lenni.miert fosztanam meg ettol a gyerekem?

8 hónapos körül volt, mikor először maradt a kisfiunk egy másfél órát anyukámmal, mi meg a férjemmel és apukámmal elmentünk tescózni. Keresett már nagyon a végén, cicizni akart, de pont belecsúszott ez az alkalom az első szeparációs szorongásba, úgyhogy ekkor erősebben volt rám szüksége. Egyévesen már simán elvolt apukámmal 2-3 órát, a férjemmel meg féléves kora után bármikor bármennyit, ő teljesértékű gondozó.

17 hónapos volt, mikor először vitték el apumék reggeltől vacsiig, az egész napot végigaludtuk itthon, már azt se tudtuk, hol vagyunk.

Egyébként a mi családunkban ismeretlen fogalom ez a "nem a nagyszülőknek szültem", nálunk a gyerek valamennyire az egész családé, és én is szeretem, hogy korán bekerült több kompetens gondozó az életébe. Sok ember mélyen szereti, és hamar kialalult a biztonságérzése, hiszen több családtag felé lehet kipróbált bizalma.

Kérdező, meg fogod ismerni a saját gyereked igényeit, az enyém igazi emberbarát, elvolt bárki kezében, idegeneknek integet a mai napig, eddig talán háromszor bújt el mögém egész életében. Nem minden gyerek ilyen. Szerintem nagyon okosan teszed, hogy számbaveszed a segítség-lehetőségeid, ne hallgass a 6-osra :) nem tartom szép dolognak ezt "lepasszolásként" emlegetni, ez nem egy negatív dolog, én az állandó figyelemmegosztástól már majdnem idegösszeomlást kaptam, annyira kivett belőlem. Amikor emésztetlenül átment rajtam a kaja a kialvatlanságtól, a férjem meg agyba-főbe dolgozott, anyukámék megjelentek nálunk reggel, elvittek minket magukhoz, és amíg én aludtam, ők foglalkoztatták fél napig a fiam. De nem kell ezt megvárni, nem kell kizsigerelni magunkat, és nem kell, hogy általános elvárás legyen, hogy a gyerekkel levés töltsön fel. Az, hogy egy csecsemő vagy kisgyerek tásasága feltölt, az nem azért van, mert az anyák közös kötelező tulajdonsága, hogy mostantól a gyerekre pillantás és rajta elolvadás lesz az üzemanyag. Akinek ez üzemanyag, az ilyen személyiség, akit pedig az tölt fel, hogy fél napig nem éri inger, az pedig másik féle személyiség. Nem kell minden anyukának ugyanolyan eszközökkel, ugyanannyi időtartamban szeretgetni a gyerekét, ez nem igy működik.