Miért nem tudnak aludni a babák?

Végül is igazad van, a nehéz helyzetünk ellenére is meg kellett volna gyilkolni szegényt.

Véletlenül sikerült be, máig nem értjük, miért, Pharmatexet írt fel a dokim, azt mondta, ha rendszeresen szedem, biztonságban leszünk. Végül nem így lett, valami úton-módon besikerült, mikor már 3 hete szedtem a tablettát. De nem akartam meggyilkolni a saját gyermekemet. Lehet, hogy később csak rosszabbodna a helyzetünk, inkább megragadtuk a lehetőséget.

A stílusomért bocsánat atisztelt kivételnek! Sajnos az után, hogy feltettem a kérdést, voltak, akik azonnal letorkolva ugrottak nekem (ennyit az anyák összefogásáról nehéz helyzetben). Azt az elvet vallom, amilyen a mosdó, olyan a törölköző. Aki belém tipor, annak nem fogok nyalni. Aki normális, azzal én is az vagyok.

Jól van, a tabival lebuktam, nem szedtem rendes fogamzásgátlót, csak hormontablettát, most bele lehet kötni. De nem hittük, hogy kokolyabb dolig kell, mert hátrahajló méhen van, és azt mondták, azzal nehéz teherbe esni.

De nem is ez a durva, hanem a hozzáállásotok. Most komolyan csak azok kiváltsága a gyerek, akinek tömve a zsebe pénzzel?? Aki rosszabbul áll, az esélyt sem adhat magának a boldogságra? Tudjátok, milyen rossz az, ha minden napod a saját szüleid folytonos ápolásáról szól? Most végre van egy kis tündér, aki minden nap okoz egy kis örömet is! És igen, nehezen boldogulunk, mert mi nyilván Soros György emberei vagyunk, de nem vet szét a gazdagság, pedig a férjem 10 éve remek hálózati szerelő, én telefonos ügyintéző vagyok, onnan jöttem el a gyerekkel.

És 1: nem dugom a szüleimet idősek otthonába. Még ha könnyebb is lenne úgy, de ő rengeteget áldozott rám, hát akkor én dobjam el, amint baja van?

2: vannak, akik még szegényebbek, de ők is bevállalják a gyereket, mert a pénztől, munkától csak megcsömörlenének, kell egy kis boldogság is nekik! Még ha ellentitek is! Egy szorgalmas munkásember, akinek jó a szíve, még talán jobban negérdemel egy gyereket, mint egy tömött zsebű, ugató kutya!

Mind szégyellhetitek magatokat, amiért szerintetek a gyerek csak pénzzel váltható ki! Mi is rászánunk annyit, amennyit kell, öcsém egyeteme és a szüleim bajai mellett nem könnyű. De mikor vállaljuk? 10 év múlva, amikor már a szüleim ne adj Isten elhunynak, de mi már 40 évesek leszünk? Amikorra a kormány annyira szétlopja az országot, hogy a fél országot hajléktalanként tuszkolják az utcára saját háza teteje alól? Amikor a magyar nép elkényelmesee e ücsörög, és hagyja magát kizsigerelni, mert f*sik összekapni magát és változtatni a saját sorsán? Nem vartuk ki ezeket. Vállaltuk, amíg lehetőség volt.

De amúgy is, mi közötök hozzá, ki és hogyan vállal gyereket? Nem a ti jussotok eldönteni. Nem vagytok istenkék, hogy megszabjátok, kinek lehet és kinek nem! A párok maguk döntik el, mert ennyire legalább van még szabad választási jog. Vagy már ezt is rég eltörölte CSALÁDBARÁT kormányunk, és most már meg van szabva, kinek lehet gyereke? Szegény védőnőm olyan rendes, biztos ő is hibát követett el, amiért nem mondta.

Nagyot csalódtam a "honfitársaimban". Milyen hozzáállást láttam?

Hiba akarsz gyereket vállalni, ha nehéz az életed. = Inkább az is jobb, ha megcsömörlesz a gondjaidban, de csaladot ne akarj alapítani, mert miért is? Neked nehéz az életed, ne akarj csaladot!

Az anyák között nincs összefogás, hiába mondják azt, hogy van. = Nekem nagyon rossz dolgokat művelt a babám. A tiéd eddig jó volt, de ha már elkezdett romlani a dolog, maradjon is úgy! Ne javíts rajta, inkább bírd ki te is, mert nekem is ki kellett!

Hát hadd mondjak valamit! Én elhataroztam, hogy már most tanítom a kicsimet ahelyett, hogy csakis kizárólag az ő igényeihez igazodnánk az egész családdal. Ő most egy új világban van, amelyet még nem ismer. Ki tanítja meg, ha nem az anyja? Megtanítottam jól aludni, de az utóbbi napokban elfelejtette. Ezért most újra megtanítottam. És működik. Ma este 10-től 5-ig nyugostan aludtunk. Apa, anya, baba, mind boldogok vagyunk így, a baba nyugodtabb lett, mi is azok vagyunk.

Nem vagyok a szüleim miatt feszült. Néha tényleg nehéz, de a gondom nem ragasztom a gyermekre. Amint ránézek, minden bánatom elszáll. Ő a gyógyír minden bajunkra. Ő a hosszú, kiadós alvasra volt tanítva kezdettől fogva, azt szokta meg, és most hiányzott neki. A kedves, mosolygós, nyugodt babám ideges, sírós lett. Hiányzott neki az alvás. Sikerült visszaszoktatnom rá, úgyhogy a gond megoldódott.

Vannak emberek, akik nehéz glyzetben vannak, és abból valöszínűleg sosem másznak ki. A testem most még aljalmas volt gyerek megszüléséhez. Nem akartam negvárni, hogy ne legyen az. A szüleim gyógyszerei sok pénzünket elnyeli, tény, de megérdemlik. Annak idején ők is ránk fordították az övékét, amikor mi voltunk gyerekek. Nehezebb így, de megoldható. Senki nincs senkinek az útjában.

Én úgy gondolom, aki ide kommentelt, azok közül nagyon sokan szégyellhetii magukat. Most mind bizonyítottátok, hogy a magyarok nem tudnak összefogni. A magyarok még egymást is tapossák, rúgják, hogy aztán egymaguk reszkessenek az igazi baj előtt. Rossz érzés ilyen nép tagja lenni. Igaza van azoknak, akik húznak külföldre. Ilyen széthúzó emberek közt nem éri meg maradni.